Elemi erők (Marvel ff)

47. Díszítés

Olivia szemszöge

Kiszálltam és a lakása felé sétáltunk fel. De fázott mindenem. Nagyon jól esett a forró csokis bögre, amit a kezembe nyomott.

- Azt hittem be fogok égni és nem tudok senkinek semmit venni - vallja be mitől nem aludt éjszaka.

- Most megvan minden, ne izgulj.

- Nem fájt a lábad?

- Nem. Holnap kiveszik a varratot. Hihetetlen, hogy máris - forgattam a lábam.

- Akkor Tony megy érted?

- Aha - húztam el a számat. - Nekem végül melyik ruhát vetted meg?

- Majd holnap meglátod - ül le mellém.

- De undok vagy.

- És meg van már az ünnepi menetrend?

- Igen. Holnap veletek. Aztán másnap megyek Mariához, ott lesz Fury is. Majd vacsorára a barátnőmhöz és onnan egy jó buli. Kell nekem.

- Jaj ne. Megint mosoly szünet?

Az ajkamba haraptam. Ez nem mosoly szünet.

- Szingli vagyok.

Visszaköpte a forró csokit, ami a mellkasára folyt. Azonnal lerakta a bögrét és lehúzta a pólót.

- De hát miért? - milyen döbbent, de vidám is.

- Jobb így. Senkinek egy szót sem! Így is jöttek a kérdések, amikor megtudták, hogy van. Nem kell nekem Tony ezek után.

- Oké, de...

- Nem! - néztem rá fenyegetően. - Véletlen megint kikotyogok valamit. Inkább ne, kérlek.

- Jól van. És hogy viseled? - ült vissza mellém.

- Megkaptam, hogy amúgy is béna párja voltam, mert titkolóztam és keveset voltam vele.

- Ez gáz.

- Az. Te nem akarsz valami rendes kapcsolatot? - néztem rá. Megértem miért nyögtek úgy a nők, ez is mennyi izmot visel már magán!

- Nehéz ez, Olivia.

- Marad az egy éjszakás?

- Neked?

- Nem tudom. Szerintem egy ideig nem. Pedig a barátnőim ezért akarnak elvinni - naná, ez is kellene, persze.

- Mehetek én is?

- Akkor viszont nem lesz egy éjszakás - nevetek fel.

- Azt csinálsz, amit akarsz.

- Majd biztos fogok is akkor.

Nem is maradtam nála sokáig, még csomagolnom kell az ajándékokat. Éppen nagy papír halmaz közepén voltam, amikor írt Wong. Amit nekik vettem már be volt csomagolva így jeleztem, hogy jöhet.

Boldogan, egy csomó ajándékot átölelve léptem át a Kamar-Tajba.

- Minek vetted ezeket?

- A felső a tiéd. Elveszed? - hajoltam közelebb hozzá.

- Megölelnélek, de most nem jó ötlet.

- Vedd úgy, hogy elfogadtam.

Az ajándékokkal egyensúlyozva haladtam és kerestem meg mindenkit. Az Ősmágus felvont szemöldökkel vette el az övét. Mordo még így is megölelt. Aztán kerestem meg a zakkantat.

- Boldog karácsonyt! - kiáltottam neki.

- Jaj ne. Te is ebben a lázban égsz?

Átadtam neki az utolsó dobozt, amikor kibontotta elnevette magát.