Elemi erők (Marvel ff)

6. Isten, Félisten

Bucky szemszöge

Mindannyian a lift felé fordultunk. Fury jött Olivia és Maria társaságában. Már semmi baja nincs. Fura volt nekem a repülőn. Neki miért beszélt a doki?

- Az ügynök. Hogy hogy itt? - néz rá Tony.

- Sikeres volt a küldetés. A doktort elvisszük kihallgatni. Meglátjuk mi lesz vele.

- Az adatok Szöszi?

- Elkobozták - mutat rá Furyra. - Nick irtó félelmetes tud lenni.

Te pedig irtó hülye. Hiába a csinos arc, ha nincs mögötte ész.

- Holnap megyünk a következő helyre. Meg kell keresni az ikreket!

- Rendben. Majd jövök.

- Aludj itt. Még meg van az a szoba, amit régen használtál - Tony milyen előzékeny lett.

- Hogy aztán felügyelj engem? Kösz nem.

- Korán megyünk, Hill. Maradj itt - áll fel Steve is és öleli át a vállát.

- Olivia addig marad, amíg szükséges, utána más dolga van. Ajánlom, hogy igyekezzenek.

- Fejmosást kapunk? - kérdezte Tony.

- Nem. Csak haladjanak. Hamar híre megy ennek a bázisnak. Hill, jöjjön.

Furán néztem. Nem úgy volt, hogy marad? De nem Olivia ment utána, hanem Maria..
Maria Hill. Ők testvérek?

- Írj, ha van valami - veregeti meg a vállát Maria.

Néztük, ahogy elsétálnak.

- Milyen ennyi idő után újra itt lenni? - kérdezi tőle Bruce.

- Fura. Az otthonom sokkal szebb.

- Aludhatsz az erkélyen is - dünnyögte Tony.

- Milyen megtisztelő lenne - tette szívére a kezét.

- Mit kérsz vacsira?

- Valami finomat. Majd jövök. Ugyanaz a szobám?

- Aha. Menj. Minden ugyanúgy van, mint három éve.

- Tiszta por lehet minden - fintorog.

- Töröld le.

- Megyek veled - áll fel Natasa.

A két lány együtt indult meg a szobák felé. Érdekes. Neki van itt egy külön szobája?

- Hill? Testvérek? - kérdeztem.

- Aha. Ezért is van sok helyen ott és ezért nem engedi Fury ide - nyomkodja a telefont Tony.

- Nem engedi?

- New York után került mellénk. Aztán Fury máshova tette, csak néha segített. Például Washingtonban. Ott találkoztál vele. Emlékszem elég szarul festett utána.

Steve-re néztem. Ezt már mondta. Elkezdtem agyalni. Szőke lány, szőke lány. És meg is volt. De oldalra billentettem a fejem. Mi a fene történt akkor?

Többször a falnak csaptam, majd a padlónak, aztán...egyszerűen el lökött. De hogy? Nem is ért hozzám. Akkor mégis hogyan?

- Én bírom őt. Lehet vele bulizni és nem olyan befásult, mint ti.

- Én meggondolatlannak mondanám őt, Tony.

- Te meglőtted. Jobban utálod, mint engem.

Erre nem mondtam semmit. Nem utálom...csak szerintem fura. De ha ők kedvelik, akkor kedveljék. Nekem ehhez nem sok közöm van.