Elemi erők (Marvel ff)

61. Külön utakon

Olivia szemszöge

Rohadt erősen vágtam be az ajtót. Remélem orrba is vágta, de mivel azonnal nyitott is be a saját lakásába úgy gondolom mégse.

- Te rám vágtad az ajtót? - kiáltott.

- Rád, Barnes.

Betrappoltam a szobába és ezt az ajtót is be akartam vágni, de könnyen becsúszott előtte.

- Megint gyerekesen viselkedsz! Egyszer az életben tudnál rám hallgatni!

- Megint ez van. Ezt nem hiszem el - csaptam meg a saját lábaim. - Nem értem miért gond neked, ha saját döntést hozok.

- Mert bele mész a veszélybe! Azt tedd, amit mondok!

- Nem! Nem vagy az apám, de még a főnököm sem! - mutogattam össze vissza.

- Viszont én vagyok a párod! - mutat saját magára. -És igenis ez jelent valamit! Azt teszed, amit mondok!

- Tessék? - kérdeztem, mert azt hittem nem hallok jól.

- Jól hallottad! Mellettem vagy! Az enyém vagy és nem fogom nézni, ahogy hülyeséget csinálsz! Hogy megint megöleted magad!

- Nem lehet saját döntésem? - akadtam ki teljesen.

- Ha ilyen hülye döntésed van, akkor nem!

Csak figyeltem, ahogy idegesen áll, ökölbe szorított kezekkel. Megint itt tartunk. Nyilván a munka, de még sosem mondta ezt nekem.

- Te irányítani akarsz engem?

- Igen! - vágta rá, még csak nem is hezitált.

Azonnal a szekrényhez mentem és kirángattam egy sport táskát, majd a ruháim kezdtem beledolbálni. Nekem ebből elég volt. Nem fogja megmondani mit tegyek. Nincs olyan küldetés, hogy ne vesznénk össze. Mert persze mindig én hozok hülye döntést, az eszébe sem jut, hogy ezek jó döntések. Sosem kerültem bajba és nem is sérültem meg. Soha!

- Te mit csinálsz? - nézi ahogy pakoltam.

- Elmegyek. Nekem ebből elég volt. Nem fogod irányítani az életem.

- De ha ennyire meggondolatlan vagy akkor kell!

- Te nem vagy normális James. Én pedig ezt nem fogom tűrni. Nem fogod velem ezt csinálni.

Oda léptem a fiókhoz és a fehérneműim kezdtem bedobálni.

- Olivia. Mit csinálsz? - kérdezte idegesen.

- Vége, Barnes. Én befejeztem veled.

- Mi? - kérdezi döbbenten.

- Jól hallottad - toltam be a fiókot és mentem az ágyhoz. - Vége.

Kiszedtem onnan is a ruhám és őt kikerülve mentem kintről is összeszedni, ami az enyém. Természetesen jött utánam.

- Nem érdekel, amit mondani akarsz. Tartsd meg most már magadnak, eleget mondtál.

- Most te vagy megsértődve!?

- Igen! - fordultam vele szemben. - Állandóan kioktatsz még most is! Mi az, hogy nem lehet saját döntésem és te irányítani akarsz!? Ez nem kapcsolat, James. Ez őrület! Te vagy az! Nem gondolhatod, hogy én ebben benne maradok! Már így is lemondtam pár dologról!

- Megint ezzel jössz!? Már elég régen közöltem, hogy én nem akarok családot!

- Engem meg nem érdekel. Veled kapcsolatban már semmi nem érdekel. Nézz már ránk! - ez egy vicc. - Három hónapja vagyunk együtt és mindig öljük egymást! Nem kérek belőle. Ezzel pedig...ezzel, amit most mondtál...