Elemi erők (Marvel ff)

44. Sebek

Olivia szemszöge

Ügyes volt most is a csapda, de nem eléggé. Az arcom mellett ment el az egyik kés, ami kissé megvágott. Odanyúltam, vér volt az ujjam hegyén. A nőre néztem.

- Túl gyenge vagy.

Pont ő szól, aki pár méternél közelebb nem mer felém jönni? Mindig a késeket dobálja. Szerintem régen cirkuszban élt. Eldob több kést, majd kissé elszalad, azért hogy én menjek utána. Okos nő. Oda akar csalni, ahol neki jobb. De mozgást éreztem hátulról is. Ő messze lehetett, mert nem éreztem, így hátra fordulva tartottam fel a fegyverem, de Bucky jött csak.

Ott hagytam akkor. Vagyis én jöttem, ő megállt. Szeret. Aki szeret valakit, az nem teszi ezt. Az nem ilyen másikkal. A szeretet nem ilyen. Ne akarjon ilyen hazug szavakkal csábítani, mert én nem veszem be. Leengedtem a fegyvert és arra fordultam, amerre a nő ment el.

- Ideje volt. Erre ment - intek a fejemmel az irányba.

De ő megállt mellettem és megfogta az arcom. Most az egyszer nem a mozdulat miatt hőköltem hátra, hanem mert tiszta vér volt a keze.

- Azt hittem bajod esett - simogatja meg az arcom a fém kezével .

- Bucky. Mi van veled?

A jobb oldalán véres volt minden. Ahogyan a jobb keze is. Most én is megfogtam őt, mert nem állt stabilan a lábán.

- Veled meg mi történt? - kérdeztem újra.

- Rossz felé indultam, de nincsen semmi gond.

- Ez nem úgy néz ki - mértem újra végig.

- Minden rendben.

- Gyere, ülj le.

Segítettem neki, de baszki nagyon nehéz. Lehúztam a kabát cipzárját és...juj. Elhúztam a számat.

- Bucky megsérült - szóltam a fülesbe.

- Nincs semmi bajom - mondta ő.

- Ki tudod vinni? - kérdezte Steve aggódva.

- Hát...mondhatjuk. Kétszer akkora, mint én.

- Nincs ilyesfajta erőd? - hallom a mosolyt Tony száját.

- Hülyére nincs gyógyír.

Kinyomtam a fülest és felhúztam a pólóját. Basszus, ez mélyebb mint először hittem.

- Hát ez...hogy jöttél el eddig? - nézek rá.

- Muszáj volt.

Kissé sápadt is volt. Ha ezt a sebet nem a bordáinál ejtik meg...megtudnám milyen is Bucky Barnes belülről. Én is levettem a kabátom, megint a pulcsim kell, de ez nem elég.

- Segíts, hogy le vegyem a pulcsid.

A bal karjával nem volt gond, de láttam, hogy jobb oldalt fáj neki. Nem tudtam mást tenni, muszáj volt. Oké...teljesen felhúztam neki a pólót. Az én pulóverem összehajtogattam, elég vékony anyag volt. Azt tettem a sebre. Tiszta vér volt már az én kezem is. Ne...

Oldalra kaptam a fejem, felszedtem a fegyverem, de nem csak a nő jött, hanem mellette még ketten.

- Segítek..

- Maradj ott lent!

Hangom határozott volt. Amúgy sem tudna felkelni. A lövéseim nem értek semmit. A késeket kikerültem, de megijedtem, amikor az egyik direkt Bucky felé ment, de amikor hátra néztem láttam hogy elkapta. Én viszont későn kapcsoltam és a vállamba állt bele az egyik.