Elemi erők (Marvel ff)

32. Bosszús arc

Olivia szemszöge

Amikor kinyitottam a szemem, nyögtem egyet.

- Te mióta ülsz itt? - kérdeztem.

- Úgy két órája.

Még mindig a kórházi szobában voltam. Az éjszaka eldobott két párna az ölében volt.

- Hogy érzed magad?

- Jól - ültem feljebb.

- Miért volt ez a két párna a földön?

- Biztos éjszaka rúgtam le - vonom meg a vállam.

Steve felkelt és leült az ágyamra.

- De minek vagy itt két órája?

- Vártam hátha felébredsz már - halvány mosoly volt az ajkán.

- Jól tudsz várni.

- Nagyon sajnálom Olivia. Újfent megsérültél.

- Csak egy vágás. Natasa? - ő jobban sérült.

- Jól van, nem rég kísérte fel Bruce.

- Nekem is ideje mennem.

- Gyere egyél. Aztán haza kísérlek - simogatta meg a karom.

- Nem haza megyek.

- Mióta tart? - nézett le rám.

- Öt hónapja.

- Nem is mondtad - néz rám dorgálóan.

- Steve, nem kérdeztél semmit. Csak a munkát.

- Rosszul is érzem magam miatta.

- Nem kell - lököm meg a vállát a kezemmel.

- És hogy érzed magad vele?

Ezen egy kicsit elgondolkodtam. Hogy érzem magam vele? Fogjuk rá jól. Ha nincs vita a munkám miatt akkor jól. Ha vita van akkor már nem. A vita pedig egyre többet van.

Az egyik barátom tud mindenről és milyen tanácsot ad? Szakítsak vele. Remekül megtudtuk ezt beszélni.

Ja és a te legjobb barátod pár órája megcsókolt, újra. De sebaj. Kapcsolatban vagyok és tudja és az is mit mondd? Szakítsak. Annyira remek.

- Jól - feleltem végül.

- Ez nem volt valami meggyőző.

- Steve. Voltam már kapcsolatban. Mindig voltak nehézségek, de attól jól érzem magam.

- És mindig szakítás lett a vége - billenti oldalra a fejét.

- A kedvemet elrontani jöttél be?

- Nem - mosolyog. - Én örülnék ha összejönne neked. Túl sok kalandod volt már és szarul végződő kapcsolat.

- Talán most más lesz. Idősebb, hátha úgy tudja felfogni.

- Miért, hány éves?

- 30. Rally versenyző.

- A te vezetési stílusodhoz pont illik - bólint rá.

- Egyetértek!

- Na gyere reggelizni.

- Mennem kell haza.

- Előtte együnk.

Végül ki keltem az ágyból és együtt indulunk meg fel.

- Van olyan csokis gabonapehely, amit szeretsz - lépett be a konyhába.