Elemi erők (Marvel ff)

3. Labor

Olivia szemszöge

Megálltunk az épület előtt, még a fák takarásában. Natasa majd meg fagyott mellettem, láttam mennyire remeg és lila a szája. Muszáj tennem valamit.

- Nat...

Mikor felém fordult kinyomtam a fülest, hogy ne halljanak minket a többiek, majd biccentettem, hogy tegye ezt ő is meg.

- Mi az? - szólt, amikor megtette.

- Meg fogsz fagyni. Ad...vedd le a kesztyűd.

- Mi..

- Vedd le.

Remegő kezével vette le, majd a kezembe fogtam.

- Nem tudom nézni, hogy itt megfagysz mellettem. Muszáj...segítenem. Ha Fury megtudja nagyon ki lesz akadva.

- Mégis miről beszélsz?

Átengedtem a testhőm neki. Elég kacifántos dolog el. Nem akarom megégetni, így először csak a kezét melegítettem fel.

- Mit csinálsz? - kérdezte elfuló hangon.

- Ne aggódj.

Már nem a kezére figyeltem, hanem az épület felé. Valaki ki jött.

- Van ott egy oldalsó ajtó - intek arrafelé.

- Betudunk jutni.

- Jobb?

- Igen, de hogyan?

- Lehet, hogy erről nem beszélünk.

- Nem!

- És az lehet, hogy majd beszélünk róla, ha itt végeztünk? - tettem fel máshogy a kérdést fintorogva.

- Az már hamarabb.

- Oké. Menjünk.

Natasa felhúzta a kesztyűjét, nekem nem volt rá szükségem. Visszanyomtam a fülest, amibe végül Natasa szólt bele.

- Találtunk egy ajtót. A nyugati részen. Rejtett.

- Be tudtok menni? - kérdezte Steve.

- Bízd ide - mosolyogtam.

Gyorsan haladva mentünk oda, majd tapadtunk rá a hideg kőre. Innen közelről már nehezebb volt megtalálni az ajtót, de végül beleakadt az oldalam.

- Ez fájt. Nat! Meg van.

- Mi fájt? - kérdezi Steve.

- Most megyünk be - suttogta inkább Natasa.

Elővettük a pisztolyt. Nem kellett beszélnünk, hogy tudjuk mit akar a másik. Szétválunk.

Én megyek észak felé. Nem betonon lépkedtem, hanem rácson, ami kibaszott hangos volt.

- Nat. Mondd, hogy feléd nem ilyen rácsos szar van?

- Nem. Miért?

- Szerintem az egész épületben hallják, hogy itt vagyok. Valami szakadék ez, vagy nem tudom - néztem lefelé.

- Akkor gyere el onnan! - szólt Stark.

Ugyanolyan lassan lépkedtem tovább. Mi a fene ez a hely? És ez mennyire mély? Nem akarom kideríteni.

Nagy levegőt fújtam ki, amikor végig értem rajta. Az első őrrel itt találtam szembe magam. Biztos hallott, mert nem lepődött meg tőlem. Mindketten lőttünk, de ő húzta a rövidebbet.

- Idáig visszhangzott! Tudják, hogy bent vagyunk! - szólal meg Nat.

- Megyünk - hallottam Tony hangját.