Elemi erők (Marvel ff)

62. Születésnap

*Négy hónappal később*

Olivia szemszöge

Felnéztem a toronyra. Újra itt. Nagy levegőt vettem és beléptem az üveg ajtón, csak a liftben álltam meg. A tükörbe néztem.

A hajam kicsit más lett. Nem vagyok már teljesen szőke. Hamvas szőkére festettem. Nem akartam fekete, barna vagy vörös lenni az ügy érdekében, a parókától pedig állandóan viszketett a fejem. Közel vagyok Florence-hez, végre. Valami kellett. Így egy hete befestettem, de még mindig fura. Végig néztem magamon. Egy rövidnadrágos, púder rózsaszín overál volt rajtam. Kicsit feljebb húztam, aztán lejjebb. Vagy a melltartóm széle van kint, vagy túlságosan a fenekem. Remek, de mégis tetszett a ruha. Teljesen rám illik, minden pontban. A sport cipőm megigazítottam.

Amikor megállt a lift és kinyílt az ajtó mindenki rám dobott valamit. Konfetti.

- Boldog születésnapot! - kiabálták egyszerre.

Elnevettem magam, majd sorban megöleltem mindenkit. Thor felemelt. Remek, a ruha megint elcsúszott. Natasa,Wanda és Pepper legalább normálisan tudott ölelést adni. Tony pedig összeborzolta a hajam. Steve is felemelt. Clint megforgatott. Aztán jött Pietro. Kicsit kínosan öleltem meg.

Tony születésnapja óta titkon, de zavarban vagyok előtte. Arról is a hülye Barnes tehet!

Amikor megadta Fury a munkát, természetesen mindenki ki volt akadva. Jöttek azzal, hogy legyek a másik csapatban és nem kell Bucky-val beszélnem, de én egyáltalán nem akartam még a közelében sem lenni. Végül rávettek arra, hogy legalább a születésnapokra jöjjek. Ez így is lett. Ekkor találkoztunk mindig. Az első kínos volt egy hónappal a szakításunk után. Senki nem tudta mit tegyen, de ő teljesen levegőnek nézett. A többiek újra felhozták a témát, de nem, én nem akartam hogy bármi legyen köztünk.

Majd hat héttel a szakításunk után páran összeültünk és megint feljött, akkor közölte Tony, hogy inkább felejtse ezt el mindenki ugyanis Barnes pár napja egy nővel jött ide fel. Akkor még csak döbbent voltam. Rosszul esett. Én még csak nem is flörtöltem senkivel. Persze én szakítottam vele, de akkor is.

Aztán jött Tony szülinapja május végén. Újfent levegőnek nézett és bennem akkor tudatosult minden, amikor ott a szórakozóhelyen láttam más nőkkel flörtölni, a fülükbe suttogott és nevetett. A többiek ki voltak akadva. Oké, hogy nem vagyunk együtt, de még szerintük is gáz volt, hogy legalább akkor nem bírja tartani magát, amikor én is ott vagyok. De jó is volt, hogy láttam. Nálam az tette fel az i-re a pontot és azóta tudok már én is úgy viselkedni vele, ahogy ő velem. Levegőnek nézem, nem érdekel és élem az életem.

Csak akkor ez még úgy valósult meg, hogy kicsit többet ittam és amikor értem jött a taxi Pietro vállalta, hogy ki kísér. Igazából nem volt hülyeség, mert ha nem fog meg eltaknyolok a magassarkúmban.

Emlékszem, hogy milyen szorosan fogott, hogy nehogy ez megtörténjen újra, majd amikor beszálltam volna a taxiba ránéztem. Megakartam neki köszönni, de ahogy egymásra néztünk...

Akkor is még a derekam fogta, én a felkarjába kapaszkodtam. Minden Bosszúálló piszok jól néz ki, és már ők is hivatalosan a csapat tagjai. Levágta a haját és az a mosoly...ha a taxis nem dudál egyet passz, hogy mi történt volna. De segített beszállni és én eljöttem. Steve születésnapján is volt hasonló két hete. Na ezért vagyok zavarban mellette.

Nem kell nekem még egy Bosszúálló, így is feszült a helyzet, amikor így összeülünk mind. Jobb, ha más férfiakkal próbálkozom.

Gyorsan el is engedtem és Bruce is egy cuki ölelést adott. Barnes hátul állt, de biztos nem megyek oda. Szerintem Steve születésnapján az arcomról leolvasta mit gondolok róla, amikor majdnem négy hónap után végre rám nézett. Undorodva fordultam el akkor tőle.