Elemi erők (Marvel ff)

80. Hallgass a szívedre

Olivia szemszöge

Mindenkinek volt kérdése. Mindenki mondani akart valamit. Mégis mindenki csendben volt. Skylar végig aludta a 2 órás utat és némán döntöttünk úgy, hogy...némák leszünk.

Én leültem Bucky mellé és megfogtam a szabad kezét, a másikkal a kislányt tartotta, hogy ne essen le róla. Sosem gondoltam volna, hogy nála ilyesfajta ragaszkodást látok.

Tudtam jól, hogy ha nem megyek bele ő akkor is segít a kislányon. Ő pedig tudta jól, hogy én úgyis belemegyek ebbe. Jobban ismerjük egymást, mint hittem.

3 hónap adatott meg nekünk. Sokat veszekedtünk, de mellette sokat beszéltünk olyan érzésekről, akikről mással nem.

Mikor Tony lerakta a gépet csendben kelt fel mindenki. Bucky is ügyelt arra, hogy ne ébredjen fel. Mikor a toronyra léptünk elővettem a telefonom. Este 11 van, de őt mindig lehet hívni. Bucky-nak mutattam, hogy álljon meg.

- Már vissza jöttél? - köszönés persze nincs.

- Gyere a torony tetejére.

Még ki sem nyomta, de már nyílt a gömb, így én raktam le a hívást. Éppen nyitotta volna a száját, de lepisszegtem és a kislányra mutattam, amin nagyon meghökkent.

- Nyiss a szobámba egyet.

Még nagyobb meglepetés volt az arcán, de megtettem és intettem Bucky-nak, hogy menjen.

- Kösz - csaptam Strange vállára és átléptem én is.

Kinyitottam a szobám ajtaját és a folyosón a vendég szoba felé indultam. Fehér falak, teljesen semleges berendezés, még az ágynemű is szürke, hiszen sosem tudhattam kit fogok itt elszállásolni.

- Tedd le nyugodtan aludni - suttogtam és emeltem fel a takarót. - Majd lecserélem, ha felkelt.

Nagyon koszos, de jobb, ha hagyjuk most aludni, majd utána lefürdetem és adok valami ruhát, amíg nem veszek a méretében.

Bucky picit hezitált, majd berakta az ágyba. Nem ébredt fel, csak az oldalára fordult. Betakartam és az íróasztalon lévő lámpát kapcsoltam fel, ahogy az ajtót sem csuktam be. Jobb, ha a folyosón is égve hagyom, ha felébred és nem vesszük észre.

- Olivia - lépett be utánam a szobámba.

- Először csak tusolni akarok, majd utána beszélünk.

- Rendben, akkor megyek veled - mindkét szemöldököm a homlokomra szaladt, ahogy felé fordultam. - Tudom, hogy maradt nálad ruhám.

- Csak, mert azt elfelejtettem, hogy az ágyban van.

A szekrényemhez mentem és kivettem azt a pólót és boxert, amiben régen aludtam és a kezébe adtam.

- Egyébként egy szóval sem mondtam, hogy jöhetsz velem.

- Tudom, de... - átfogta a derekam. - Már nem akarok mást, csak téged. Azt akarom, hogy a kapcsolatunk legyen olyan, amilyennek lennie kell. Vita nélküli. Hogy jó legyek számodra.

- Mindig jó voltál, csak...

- Tudom - fogta meg az arcom. - Nem lesz már olyan. Te vagy a legfontosabb számomra, nem akarlak újra elveszíteni.

Csókunk gyengéd volt, de elváltunk egymástól és a fürdő felé vettem az irányt. Hiába tusoltunk együtt most mégsem azért jött velem, hogy bármi legyen köztünk. Láttam, hogy ő is agyal, ahogyan én is. Ezen az egészen.

Felöltözve csendben mentünk vissza a szobámba, de előtte még beraktam a ruháját mosásba, hiszen más cucca nincs itt.

- Szóval itt élsz - hajtotta be az ajtót. - Ha tudnád hányszor eljöttem ez a ház előtt is.