Elemi erők (Marvel ff)

73. Váratlan

Olivia szemszöge

Reggel köröztem párat a kezemmel, megropogtattam a bokáim, majd a nyakam. Kezdjünk akkor ennek neki. Csók. És aztán? Nem vagyok szende, szégyenlős kislány.

Teljes nyugalommal mentem a kiképző helyre. Mindig ügyeltem a kényelemre. Egy farmerben szar edzést tartani és harcot tanítani. Leggins és trikó. Egyszerű.

Mikor beléptem Hank volt itt, aki intett, hogy vezessük ki az új csodabogarakat.

- Melyiket kellene feltornázni? - lépek mellé.

- A nőkkel kezdj valamit, eddig esélyt sem látok, hogy bármelyik maradhatna.

- Nagyszerű - sóhajtottam.

- Most még úgysincs esélyük, mert John nem nézett ki magának egyet sem - felvont szemöldökkel nézett rám.

- Ehhez aztán semmi közöm.

- Nehogy azt hidd, hogy te ezért maradtál. Én is láttam a fejlődésed. Kitartó voltál. Mutasd meg ezeknek a nőknek, hogy nekik is van esélyük.

Nem a legjobb feladat, de bent kell maradjak a jók között nekem is. Viszont amikor láttam hogyan próbálnak harcolni...jaj istenem. Külön vettem azt a három nőt, aki volt és velük foglalkoztam.

Láttam, hogy John is bejött, de a férfiakkal volt el. Nincs ebéd. Meg kell szokniuk, hogy fáradtan és éhesen is kitartók legyenek. Emlékszem mennyire hiányzott nekem is a kaja.

Mutattam nekik pár fogást és távolról néztem, ahogy egymással küzdenek.

- Olivia - állt meg mellettem.

- John - mondtam oda sem nézve.

- Látom a szárnyaid alá vetted őket.

- Más nem tenné meg.

- Veled is ezt tette pár ember.

- Valóban? - fordultam most felé.

- Igen. Én is és a barátod Thomas. Vagy nem csak barát? - kérdezte kíváncsian.

- Attól, hogy egy cellában - emeltem ki - voltunk csak barátok vagyunk.

- Ezt jó hallani.

Fura arccal fordultam előre. Tényleg rohadt sok volt az a flört akkoriban.

- Menj le a laborba. Nekem kellene, de nincs kedvem.

Össze húztam a szemem, ez remek alkalom nekem, kaptam is az ajánlaton. Két hete le akarok oda jutni, így bólintottam és elindultam arra.

Mindig őrök állnak itt, sosem engednek be senkit, akiről előre nem kaptak jelzést. Annyit tudtak, hogy egy kiképző le jön. Thomas mondta, hogy emberek mutációján foglalatoskodnak, ami talán rosszabb, mint azok a lények voltak.

Körbe sétáltam a termekben és megvolt a doki. Mosollyal mentem oda, amikor meglátott. Félre is állt, hogy ne legyen a közelében senki.

- Nem gondoltam, hogy itt fogunk találkozni - suttogtam, amikor megálltam mellette.

- Ezt inkább nekem kellene mondanom. Mi a fenét keres itt?

- Beépülés, de ez biztos nem újdonság számára, doki.

- Nem. Tudtam, amikor megláttalak. Az erőd miatt előnyben vagy.

- Nincs meg, szóval nyugi. Mi a fenét keres itt? - fordultam meg és dőltem az asztalnak.

- Egy kettős ügynök hozott el - von vállat.

- Még ott is volt? - ez hihetetlen.

- Mindenhol van. Itt is - pillant rám.