Elemi erők (Marvel ff)

81. Támasz

Olivia szemszöge

Sírásra ébredtem. Először nem tudtam mégis hol vagyok. Majd azt nem tudtam felfogni, hogy mégis ki sír. Utána löktem egyet Bucky-n.

- Bucky!

- Mi a baj? - ült fel. - Ohh - hallotta meg azonnal.

Mindketten azonnal megindultunk. Bucky elszámította a távolságot, így majdnem orra esett előttem. Nevetnem kellett, de mivel Skylar még mindig sírt, így arra vettem az irányt.

Mikor megláttam az ágy közepén ült és félve nézett körbe a szobán, majd rajtam állapodott meg a tekintete.

- Szia - léptem be az ajtón. - Emlékszel rám?

Félve húzta össze magán a takarót, ami félig takarta az arcát is. Bucky megállt mögöttem, majd addig nem mentünk be, amíg nem bólintott.

- Ez az én házam - ültem le mellé. - Aludtál és Bucky lefektett ide. Ne haragudj, hogy csak így itt hagytunk.

- Éhes vagyok - szólalt meg félénken.

- Van valami kaja? - fordult felém Bucky.

- Nem tudom. Vedd ki a ruhád és menj el boltba. Addig lefürdesz - fordultam vissza hozzá. - Rendben? Elég koszos vagy.

Bólintott, így mindhárman elindultunk kifelé. Szegény saját magát ölelte át, annyira félt. A vállára tettem a kezem.

- Ez lesz az - nyitottam ki egy ajtót. - Gyere.

Nézte, ahogy Bucky tovább megy a ruhájával, csak akkor jött be utánam, amikor eltűnt a lépcsőn.

- Visszajön?

- Persze.

Jaj, istenem. Neki Bucky lesz a minden. És így akar elmenni? Levettem róla minden ruhát, majd megállt a tusoló előtt.

- Ez mi?

Elmagyaráztam neki, hogy nem kell ettől félni és mi is ez. Amikor beszállt alá, tetszett neki. Lemostam róla mindent. A víz fekete volt, de a haja aranyszőkén tapadt végre a kis bőréhez.

Én is megtöröltem magam, majd egy törölközőbe csavarva felemeltem és a szobámba indultam vele.

- Oké - ültettem az ágyra. - Ilyen pici ruhám, ami pont jó rád nincs, de...

A szekrényben kezdtem keresni. Egy haspólót vettem ki és egy rajtam igen feszes nadrágot. Talán ez nem esik le róla.

- Majd elmegyünk egy boltba, rendben? - térdeltem le elé az ágyhoz. - Venni mindent, ami kell neked.

- Új ruhát? - törölgette az arcát a vizes haja miatt.

- Azt is. Most ez van - néztem rá bocsánatkérően.

Szépen megtöröltem az arcát, majd az egész testét. A póló picit nagy volt, de mégis jobban állt rajta, mint a nadrág, de nem csúszott le. Behoztam a hajszárított és a haját kezdtem rendbe tenni. Észrevettem, hogy mit fedezett fel közben a polcomon.

Még elég korán volt, nem csodálom, hogy Bucky nem ért vissza. A közeli boltok nincsenek nyitva.

- Szeretnél egyet? - intettem a polc felé. - Ilyen kicsi lehettem, mint te amikor kaptam őket.

- Azt a szürke cicát - mutatott rá.

Levettem a polcról a plüss macskát és a kezébe adtam. Olyan aranyos volt, ahogy nézte, majd átölelte.

- Adj neki nyugodtan egy nevet.

- Cirmos - simogatta végig.

- Eddig is ez volt a neve - suttogtam magam elé.