Elemi erők (Marvel ff)

71. Bejutás

Olivia szemszöge

Néztem, ahogy az ellenfelem próbál felkelni a földről, de nem ment neki. Kurva gyorsan eltelt az egy hónap. Minden nap edzettünk, mást nem is tettünk. Az első héten tényleg rohadt szarul voltam miatta, nem nagyon kellett megjátszanom, hogy szar vagyok.

Most viszont már nagyon belejöttem és úgy egy hete kezdtük el, hogy mindenkit leverünk, aki kiáll ellenünk.

- Remek Olivia - sétál hozzám John. - Nagyszerű volt a fejlődésed. Torony magasan a legjobbak között vagy. Menj Tiana után.

Ez csak egyet jelentett, hogy maradok. Thomas még hátra volt, de biztatóan mosolygott és én is eleresztettem egy magabiztos mosolyt. Van, amit elvárnak itt.

- Vagyis - ropogtattam meg a nyakam. - Pályázhatok a te helyedre?

- Kisrózsa - mosolyodik el. - Ehhez még tenned kell pár dolgot.

Csak felvontam az egyik szemöldököm, majd elindultam az ajtó felé, ahol Tiana várt. Utáltam ezt a becenevet. Kezdjük, hogy a hajam miatt kaptam. Az első jelzőt pedig a termetem miatt. De mégis csak hárman mondhatjuk el, hogy kaptak külön becenevet, vagyis minket kedveltek.

Tiana elismerően mosolygott és kilépett az ajtón. Eddig még sosem jártam arra, csak amikor bejöttünk.

- És most? - sétáltam mellé.

- Kapsz külön szobát és egyelőre itt maradsz. Meglátjuk miben vagy még elég jó.

Még maradok. Baszki, jóban kell lennem azokkal, akik tudnak is valamit. Valami értékes információt.

Ez a külön szoba egész jó. Már untam Thomas horkolását. Nem aggódom miatta. Bekerül ő is, de milyen feladatot kapunk?

Órákat ültem az ágyon és terveket eszeltem ki, hogy hogyan is innen tovább. Majd este hat előtt nyílt az ajtón és John jött be.

- Na mit gondoltál ki?

- Hogy elvegyem a feladatod? Ez nem nehéz  - állam fel mosolyogva.

- Csak gondolod. Hárman voltatok a legjobbak. Maradjon így.

- Ki az a három? - tettem fel kíváncsi kérdésem.

- Melletted még Keith és Thomas.

- A csirkefogó - mosolyodtam el, nyilván bejutott.

- Nem hiába nem tettelek titeket össze, nektek maradni kellett.

Ahogy végig nézett rajtam tudtam, hogy más oka is van. A húsz emberből négyen voltunk nők, még Thomas is mondta, hogy használjam ki ezt az adottságom, sajnos túlságosan is sikerült.

- Kapok valamit enni is, vagy azért jutottam be, hogy éhen haljak?

Illedelmesen az ajtó felé intett, amin én kiléptem, majd ő utánam.

- Tudtad, hogy egyedüli nőként jutottál be?

- Tényleg? - ez váratlan, az egyik lány nagyon ügyes volt. - És a többiek?

- Azzal ne foglalkozz.

- Halottak? - szorult össze a torkom.

- Nem - ez megkönnyebbülés. - De nem fogod itt látni őket. Ez a tiéd.

Hátra fordultam és a telefonom nyújtotta felém. Baszki, egy hónapja nem láttam, de azért nem vettem el olyan hevesen, ahogy akartam. Megforgattam a kezemben és a farzsebembe csúsztattam, majd írok.

- Mindenhova mehetsz, ahova nem ott úgyis szólnak az őrök. Elmondom kivel legyél jóban, ha akarsz is itt kezdeni magaddal valamit. Úgy gondolja mindenki, hogy innentől milyen egyszerű. Nem az - néz rám jelentőségteljesen. - Ha nem akarsz terepre menni, ahol akár a Bosszúállók kezébe is kerülhetsz, akkor bizony tegyél érte.