Elemi erők (Marvel ff)

22. Gratulálok

*Öt hónappal később*

Olivia szemszöge

Vizesen, csapzottan és fázva léptem vissza a Kamar-Taj épületébe. Mióta a tűz mágiát másra használom a testem nem tudom felmelegíteni és ez nekem nagyon hiányzik. Fázom, amit már öt éves korom óta nem éreztem. És a november nem a legjobb.

Mindenben fejlődtem. Sokat gyakoroltam és tanultam. Végül az erőm teljesen más lett. Mindent csak a kezemmel tudok irányítani és nem tudom felmelegíteni magam! Ez kurvára zavart. A fene essen belé, hogy a sok változás között ennek is benne kellett lennie.

- Hogy ment? - kérdezte unottan a Ősmágus.

- Három likvidálva.

- Akkor készen van.

Ránéztem. Hogy tessék? Öt hónapja járok ide minden nap. Ez volt az első éles bevetésem egyedül és sikeres volt. Tehát ennyi?

- Készen vagy. Ezért jöttél és gratulálok. Ennél többet már én nem tudok neked mutatni.

- Szóval ennyi? Nem is jövök ide többet?

- Nem - zárta rövidre.

- Ne már! Itt vannak a barátaim. Látogatóba?

Megint az a felvont szemöldök.

- Naaa, ne már. Csak néha néha! - néztem rá kiskutya szemekkel.

- Beszélj Wongal.

- Ez az!

Megakartam ölelni, de gyorsan kitért.

- Nem adja magát könnyen.

- Na menj inkább és tényleg gratulálok.

Mosollyal köszöntem el tőle. Elég sok mindent köszönhetek neki. Fura egy nő, de mégis jó fej, ha az ember tudja hogyan értsen szót vele. Fury már nem tudta. Egyszer találkozott vele mikor eljött ide.

Kimentem és megkerestem Wongot.

- Már itt vagy?

Persze, hogy az íróasztalnál ült. A nagy könyvtáros.

- Aha! És képzeld. Végeztem!

- Nocsak.

- Azért jöttem, mert néha be akarok ide nézni. Akkor hívhatlak?

- Ha akarod, de ne zaklass!

- Ugyan! Tudom, hogy imádsz - indultam kifelé.

- Mi? Dehogy!

- De de - léptem ki.

A küzdőtérre mentem. Persze, hogy itt volt. Egyre jobban fejlődik. Mikor idejött a keze miatt...enyhén is béna volt. Szarkasztikus és mégis vicces. Olyan, mint Tony. De utálnák egymást.

- Te is beállsz? - kérdezte Mordo.

Ő is egy mester volt itt és kibaszott ügyes. A harcra ő tanított meg. Igazából csak egyszer kellett megkérnem rá, hogy tegye meg. A mágia tudásom mellett többet akartam. A fizikait is. Hiába nagy az erőm sokat nem használhatom. Nem akarok cunamikat. Ő pedig kegyetlen volt, de én ezáltal nagyon ügyes lettem.

Néztem, ahogy Strange ide sétál a padhoz, amin ülők.

- Mi van veled? Nagyon mosolyogsz.

- Sikerült! Kész vagyok! - ugrottam egyet fel, majd vissza.

- Nahát. Most elismerést kellene mondanom?

- Kellene!

- Gratulálok - kócolja össze a hajam.