Elemi erők (Marvel ff)

33. Konyha padló

Olivia szemszöge

Azonnal ajtót nyitott nekem és nagy öleléssel fogadott.

- Hogy vagy Szépség?

- Valamit mondani akarok.

A szoba közepén álltam és tördeltem az ujjaim. Az ember nem mondd el ilyesmit könnyen, mégha nem is az ő hibája. De Logan megérdemli. Látta, hogy hezitálok.

Elém állt és adott egy hosszú csókot. Majd az arcom fogta meg és aggódva nézett.

- Mi a baj?

- Valaki megcsókolt - böktem ki.

Pislogott párat. Jó párat.

- Felpofoztam és mondtam, hogy nekem van barátom.

- Mi? Ki? - lett azonnal ideges.

- Nem ismered. Tudnod kellett.

- Mikor történt?

- Ma.

Elengedett és idegesen járkálni kezdett. Ez most akkor mit jelent? Jót? Rosszat?

- Logan?

- Hogy mer valaki csak úgy megcsókolni? - kérdezi dühösen.

- Ismerjük egymást. De csak a munka miatt

- A munka! Megint a munka! Milyen munka? - hadonászott idegesen.

- Erről nem beszélhetek.

- Ismered a Bosszúállókat. Ügynök vagy. De sosem mondasz semmit!

- Mert..

- Mert nem teheted! - kiabált. - Elmondtad ezt párszor.

- Ne légy ilyen ideges - próbálkoztam nyugodt hangon.

- Ne legyek? A barátnőmet más csókolgatja!

- Nem az én hibám volt.

Mérgesen sétált még, aztán megfogta a fejem és erősen megcsókolt. Neki nyomott az ajtónak, majd felemelt és bevitt az ágyba. Mindig heves köztünk a szex, ez most sem volt másként. De most még inkább érződött ez. Nagyon.

Egyszer sem engedett el. Mindig keményen fogott és a szája csak úgy tapadt rám. Még azután is, hogy egymás mellett feküdtünk.

- Az enyém vagy. Csak! Hozzám tartozol.

- Nem egy tárgy vagyok, akit birtokolni kell - könyökölök fel.

- Nem is úgy értem. De mellettem vagy. Hozzám tartozol.

- Logan. Nem egy tárgy vagyok! - mondtam hangosabban.

- Olivia. A barátnőm vagy! Ez igenis jelent valamit! Méghozzá azt, hogy az enyém vagy és nem másé.

- Ne akarj uralkodni felettem.

- Nem is akarok. De unom, hogy titkok vannak! Mi a fenét dolgozol?

- Már mondtam, hogy ez mindegy - ültem fel.

- A párod vagyok! Tudnom kell! - ült fel ő is hozzám.

- De erről nem beszélhetek.

- Nem érdekel! Mindig ez van. Öt hónapja vagyunk együtt és semmit nem tudok rólad. Azt sem, hogy hol élsz. Mit csinálsz. Semmit.

- Ezt már régen megbeszéltük - álltam fel.

- Nem! - rántott vissza. - Te döntöttél úgy, hogy nem avatsz be az életedbe, de azért kapcsolatban vagyunk.