Elemi erők (Marvel ff)

65. Füzetlap

Olivia szemszöge

Akármit is mondott nekem Bucky jól éreztem magam a lányokkal. Boltról boltra jártunk és megvettük, ami tetszett nekünk leginkább ruhákat.

Végül a rengeteg táskát a székek mellé pakolva ültünk le egy italra.

- A születésnapodon... - kezdte Natasa. - Beszéltél Bucky-val.

- Sajnos hozzám szólt - ez tényleg mindenkinek érdekes téma.

- Mit?

- Hogy boldog születésnapot.

- Ennyi? - kérdezte Wanda.

- És hogy ne csináljuk ezt, mert mindenki feszélyezve érzi magát miattunk - idióta még mindig.

- Eleinte tényleg így volt, de már mindketten tovább léptetek. Minket sem izgat, mert elég jól kezelitek.

- Natasa. Nem is beszélünk egymással - nézek rá furán.

- Pontosan. Így nem kellemetlen. Ha jó pofiznátok egymással, akkor az lenne.

- Egyébként jó ez a hajszín - mér végig Wanda. - Gondolkodtál új kapcsolaton?

- Volt dolgom pasikkal, de egyik sem olyan, ami komoly lenne - vonok vállat.

- És ha jönne valaki, aki mondjuk komolyan akarja? - hajol előre és nézi az arcom.

- Nem tudom. Talán. Sok mindentől függ ez.

Wanda gondolkodva dőlt hátra. Natasa pedig csak mosolyogott. De min?

- Te mit mosolyogsz?

- Semmit. Csak remélem találsz ilyet.

Olyan furák voltak. Végül fizettünk és elváltunk egymástól. A táskákat cipelve léptem be a lakásomba. Azonnal a földre dobtam őket. Majd később felviszem.

A hűtőhőz mentem. Nincs semmi benne. Így jár, aki kevés időt tölt itthon. Akkor rendelek. Hiába kerestem a pénztárcám sehol sem volt. Elhagytam? Vagy valaki elrakta? Gyorsan hívtam Wandát.

- Szia. Nem raktad el véletlen a pénztárcám?

- Pillanat. Megnézem.

Doboltam az ujjaimmal és egy perc múlva beleszólt.

- De. Nálam van.

- Huh, de jó. Elmegyek érte.

- Nem kell. Megkeresem Pietro-t. Pár perc alatt ott van.

- Elmehetek érte! - erősödtem.

- Mindjárt küldöm - nyomta ki.

Jaj, ne. Megdörzsöltem az arcom. Mondjuk inkább Pietro jöjjön, mint Barnes. Két perc sem telt el és kopogtak.

- Te rohadt gyors vagy - nézek rá elismerően. Ez az adottság egészen jó dolog.

- Wanda rám parancsolt - mosolyog.

- Nem kérsz inni? Elég meleg van kint - veszem át a pénztárcám és állok el az ajtóból.

- Elfogadok egyet, de egyébként nem érzem ilyenkor a meleget - csukja be az ajtót.

- Gondolom, mert olyan gyorsan jössz.

- Mondhatjuk.

- Mindig kíváncsi voltam valamire - nyitom ki a hűtőt. - Hogy látsz ilyenkor?

- Ugyanúgy, mint te. Semmivel sem másabb nekem - komoly.

- De az mégis hogyan? - nyújtom át neki a dobozt.