Elemi erők (Marvel ff)

40. Ivás

Olivia szemszöge

Éppen a zenére ráztam magam és a serpenyőben lévő tojást forgattam, amikor a csípőmbe markolt és belepuszilt a nyakamba.

- Jó reggelt.

- Jó reggelt neked is - fordultam meg adtam neki egy puszit, majd újra a tojásra koncentráltam.

- Ezek a reggelek hiányozni fognak - ölel át hátulról.

- Csak két hét.

- Az nagyon sok idő.

- Elviszlek a reptérre.

- Ma a csajokkal?

- Igen. Esti buli.

- Ha így rázod magad féltékeny leszek.

Elnevettem magam és elzártam a tojás alatt, majd felé fordultam.

- Féltékeny? - vontam fel a szemöldököm.

- Igen - csókolt meg.

Felkapott és ráültetett az asztalra. Pontosan tudtam mi fog következni, de...

- Nem soká indulnunk kell.

- Akkor gyors leszek.

Lekapta rólam a pólót és szája elindult lefelé a mellem közé, keze máris a bugyim után nyúlt. A kellemes reggelek egyike.

Fél óránk volt mindenre. A szexre. A reggelire és hogy elinduljunk, ami végül tíz perc késéssel lett meg. A reptérre hosszú volt az út, de nem az én vezetési stílusomnak.

- Dolgozni fogsz? - fordul még felém.

- Biztosan. Talán a karácsony szabad. Maria-nál leszek.

- Rendben. Írj azért, ha szabad vagy és tudlak hívni.

Kiraktam és megvártam, hogy elinduljon a gép felé. Innen az utam Fury-hoz vezetett.

- Románia szép tájai felé veszed az irányt.

- Tényleg? Ott még nem jártam - talán szép hely lesz

- Most mész. Siess, nézz szét és utána jelezz nekem.

Fintorogtam, de felálltam. A hazafelé vezető út unalmas volt, Wong már a nappaliban ült.

- Na mi a helyzet? Mehetünk?

- Egy pillanat.

Felmentem átöltözni és összeszedni pár fegyvert. Aztán átléptem a hó lepte Romániába. Az épület előtt tett ki. Senki nincs a közelben és természetesen az épület is üres. De csúnyák ezek a szürke falak. Olyan ijesztő látszatot kelt, ahogy visszaverődik rajta minden, még én magam is.

Beszámoltam Fury-nak a semmiről. Ezután inkább a Kamar-Tajba kérettem magam és egy nagyon ideges Stephen Strange-t találtam a szobájában.

- Neked mi bajod?

- Az Ősmágus hazudott - emelte rám a tekintetét.

- Mi?

- Emlékszel Kaelicius-ra?

- Aha, aki a tanítványa volt, de elszökött.

- Ahogy mondod. Ennek az egésznek a lényege a föld védelme egy lény miatt. Dormammu.

- Az ki? - meredtem rá.

- Egy lény, aki a saját uralma alá akar vonni mindent. A három szentély akadályozza meg ebben. Egy mágikus pajzsot képeznek

- Azta! Ez nagyon menő.

- London, New York és Hongkong.

- Váo - tátottam el a szám.