Just Friends (Befejezett)

15. fejezet

- Beszélnünk kell!

- Neked is szia. - hangomban enyhe flegmaságot lehetett felismerni.

- Nem jó pofizni jöttem. - hangneme messze állt a kedvestől. - Hihetetlen, hogy ezt mondom és, hogy pont neked, de szükségem van a segítségedre. - méregette arcomat.

- Ha így kéred, akkor nem segítek. - mondtam egyszerűen. - Ha annyira kéne a segítségem, nem lennél velem ilyen bunkó. - magyaráztam.

- Igazad van, ne haragudj! - kérlelt, magára erőltetve egy kedves mosolyt.

Szemeim enyhén elkerekedtek, meglepődésemről árulkodva. Sosem hittem volna, hogy Heather valaha is bocsánatot fog kérni tőlem és nekem fog igazat adni. Ez számomra egy új élménnyel ért fel, még akkor is, ha nem gondolta komolyan.

- Gyere be! - álltam el az ajtó útjából.

Mikor belépett a házba, diszkréten körülnézett, de nem szólt semmit. Amint becsuktam a bejárati ajtót, tekintetünk összefonódott. Hosszú barna haja egy rendezett copfban volt összefogva, megakadályozva, hogy akárcsak egy tincs is a szemébe lógjon. Rózsaszín műkörme egyből szemet szúrt nekem, enyhén irritáló módon. Kisminkelt arccal és gondos öltözetben teljesen olyan benyomást keltett, mintha valami randira készült volna.

- Gondolom, mondanom sem kell, hogy miért jöttem, hisz ti ketten mindent megbeszéltek Harry-vel. - kezdte.

- Tudom, hogy összevesztetek és elküldött. - helyeseltem.

- Segítened kell! Rád hallgat. - nézett le rám.

Eredetileg csaknem tíz centiméterrel volt alacsonyabb nálam, de tűsarkú cipője megkönnyítette dolgát abban, hogy kivételes alkalommal fölém magasodhasson.

- Ezzel pontosan mire célzol? - indultam el a nappali felé, ezért ő hezitálás nélkül követett engem.

Bensőmben bűntudathoz hasonló rossz érzés terjedt szét, akárcsak egy fertőző vírus az emberek között. Egy cseppet sem kedveltem Heather-t és ő sem engem, ezért nem épp kellemes érzés gyötörte lelkemet, mikor tőlem kért segítséget. Abban sem voltam biztos, hogy jól döntöttem, mikor hagytam belépni a házamba.

Valamilyen szinten kötelességemnek éreztem, hogy kedves legyek vele, hisz Harry barátnője volt. Hazza úgy, mint én az ő szerelmével, ő sem jött ki jól Greg-gel, míg egy párt alkottunk, de ő is csukva tartotta a száját, bármilyen szavak is jöttek ajkaira. Az volt a legkevesebb, ha kedvesen viselkedtem Heather-rel.

Helyet foglaltam a kanapé szélső ülésén, míg ő a fotelba ült le. Táskáját az ölébe vette és idegességében annak cipzárját babrálta. Sejtéseim szerint hasonló állapotban voltunk jelenleg, mert mind a ketten lányos zavarunk ellen küzdöttünk.

- Hát, tudod... csúnya szavakat vágtam a fejéhez, amiket nem gondoltam komolyan és nagyon megharagudott. - kezdte. - Azóta nem veszi fel a telefont, ha hívom, és nem enged vissza a lakásba.

- Már megpróbáltál visszamenni? - kérdeztem közbe.

- Igen, mielőtt idejöttem, de úgy tett, mint aki nincs otthon. A kocsi ott állt a lakás előtt és ilyenkor mindig otthon van, de nem jött ki. - magyarázta.

- Akkor tényleg nagyon dühös. - jegyeztem meg halkan.

- Na, szóval. - egy hangos sóhaj hagyta el szájfénytől csillogó ajkait. - Azért vagyok itt, hogy vedd rá őt, fogadjon vissza! - ismertette velem itt tartózkodása legfőbb okát.