Just Friends (Befejezett)

72. fejezet

*Harry szemszöge*

A koponyám belsejében érzékelhető tompa fájdalom minden egyes Abi körül forgó gondolattal csak jóval elviselhetetlenebbé vált, mígnem úgy véltem, a konyhapulton heverő pirulák lenyelése nélkül képtelen leszek elviselni e kínt. Lábaim túl erőtlenek voltak ahhoz, hogy levánszorogjak a lakás keskeny lépcsőjén, ezáltal hamarjában elvetettem a gyógyszer bevételének lehetőségét. Tenyereimmel a fürdőszobában lévő mosdókagyló szélébe kapaszkodtam, fejemet lustán lefelé szegezve. Néhány nedves fürt a homlokomra tapadva akadályozta gondtalan látásomat, habár nem bántam, ugyanis csukott szemekkel nehéz lett volna fürkészni a világot. Az ajkaim között helyet kapó szűk résen rendezetlen lélegzetvételem által keletkezett hangos zihálásaim szöktek ki, betöltve a kicsiny helyiséget.

Kizárólag egy rózsaszín bokszeralsó fedte testemet libabőr borította a hátamon, s karjaimon végigcsordogáló vízcseppeknek köszönhetően. Amennyiben külső szemlélők legeltették volna végig rajtam íriszeiket, kétségtelenül megfordult volna fejükben: vajon miért nem szántam rá magam a csupán egy lépésnyi távolság megtételére, hogy elérhessem törölközőmet? Férfi létemre különösen nehezen viseltem azon személy nélkülözését, aki iránt szerelmet tápláltam. Bőrének édes puhaságáért fájdalmasan esedeztek ujjaim, ajkainak ízét szinte pillanatnyilag is éreztem sajátjaimon. Némiképp vékony hangja úgy csengett füleimben, mintha a gyönyörű teremtés momentán is mellettem időzött volna. Viszont, hatalmas bánatomra ez pusztán olyasfajta délibáb volt, melyet a sivatagban eltévedt szomjazó emberek láttak maguk előtt vízi paradicsom formájában.

Képtelen voltam hibáztatni őt a kettőnk közé férkőző űr miatt, hiszen gondjainkat én okoztam. Tagadhatatlanul szerelmi szálak fűztek a lányhoz, ámbár erősebb köteléket nem szerettem volna létesíteni. Féltem eme ragaszkodástól, féltem, netán a románcunkból adódó csupán szimbolikus bilincsek megmérgezik kapcsolatunk jelenlegi mivoltát, s Abi-t eltaszítom életemből. Mélyebb vonzalmat tápláltam irányába, mint amit eddig bárki iránt is éreztem, éppen ezért tartottam egy párkapcsolattól, és az ezen életstátuszban megjelenő konfliktusoktól. Nem tudtam volna feldolgozni az általam szeretett lány elvesztését.

Egy nehéz sóhaj megeresztése során emeltem fel fejemet, ez idő tájt tekintetem összetalálkozott a tükör sík felületével. Azon illető, ki visszanézett rám, feldolgozhatatlan képpel szolgált. A szemei alatt éktelenkedő sötét karikák éveket öregítettek a mindössze huszonhárom éves fiatal férfin. Arcának természetes pírját elnyomta a hulla fehérség, átvéve a korlátlan hatalmat. Vonásainak nyúzottsága álmatlanságról, s némi elhullajtott könnyről adtak tanúbizonyságot. A látvány cseppet sem csalt, valóban sírással ütöttem el a múlt éjjel szabad perceit, egy aprócska minutumra sem hajtva álomra zavaros fejemet.

Ujjaimmal félve nyúltam arcomhoz, végigsimítva a szemeim alatt húzódó táskákon. Jó magam is képtelen voltam hosszasabb idő erejéig kémlelni ábrázatomat, így íriszeim hamar levándoroltak a kagylón megpihenő kezemre. Az ökleimet beszínező fájdalmas sebek kelletlenül emlékeztettek a tegnap esti történésekre, mikor önkontrollomnak búcsút intve üdvözöltem előszobám kemény falát egy erőteljes ütés keretében. Mondanom sem kellett, eztán sírva rogytam a hideg padlóra, lehordva magam minden becsmérlő, ennek tetejében trágár szóval.

Ugyan nyelni szerettem volna, ám kiszáradt tokrom keservessé tette e feladatot. Egy-két kellemetlen köhögést követően eltoltam magam a mosdókagylótól, majd remegő lábaim indulásra készültek. Célom megvalósítása tüstént kudarcnak bizonyult, ugyanis mezítelen talpaim görcsösen ragaszkodtak a jéghideg csempeburkolathoz.

- A kurva életbe, Harry! - sóhajtottam, kimerültségtől véreres szemeimet a tükörre szegezve. - Igaz, egy roncs vagy, de szedd már össze magad, elvégre TE vagy a férfi... elméletileg. - halkultam el a mondat végére.