*Harry szemszöge*
Még fél lábbal az álmok földjén jártam, mikor puha ajkakat éreztem meg a sajátjaimra nyomódni. Kérdés nélkül meg tudtam állapítani, hogy ki volt az, hisz ajkai felejthetetlen ízét bármikor felismertem volna. Minden egyes csókjával csak egyre közelebb juttatott ahhoz, hogy felébredjek, bár az álmok még félig-meddig a fogságukban tartottak engem. Testével az enyémen feküdt teljes testsúlyával rám nehezedve, de egy ilyen szívből jövő ébresztés után egy cseppet sem bántam.
Pont akkor fordítottam el fejemet, mikor Heather az ajkait újra az enyémekre készült helyezni, ezért csókja célt tévesztve a szám szélén landolt. Halványan elmosolyodtam az érzésre, egy jóleső morgás megeresztése közben. Szerelmem halkan felkuncogott reakcióm hallatán, de folytatta ajkaim csókokkal való megjutalmazását.
- Édes, hasadra süt a nap. - vigyorgott ajkaimra, miközben én viszonoztam csókját.
- Oda biztos nem, mert rajtam fekszel. - mormogtam álmosan, miközben karjaim a dereka köré fonódtak.
- Akkor karodra süt a nap. - javította ki magát nevetve.
Szemhéjaim lassan nyitódtak fel, de egyből vissza is csukódtak az ablakon beszűrődő erős fény hatására. Egyik kezemmel megdörzsöltem enyhén fájó szemeimet, majd újra kinyitottam azokat. Szembe találtam magam Heather mosolygós arcával, ahogy fáradt vonásaimat kémlelte odaadó figyelemmel. Vigyorogva nyomtam ajkaimat az övére egy lágy csók erejéig.
- Jó reggelt zöld szemű kandúrom. - jelent meg egy csintalan vigyor az ajkain.
- Olyan ritkán szólítasz így. - nevettem fel, míg egyik tenyerem formás fenekére simult bugyija anyagán keresztül.
- Élvezd ki a pillanatot! - ült fel csípőmön édes kuncogások közepette, majd onnan nézett le rám zöldes barna íriszeivel. - Van kedved reggeli után elmenni valahová? - érdeklődött, ujjai közé véve a mellkasomon pihenő kereszt medálomat.
- Van. - csillantak fel szemeim.
Tenyereim felsiklottak meztelen combjain egészen addig, míg ujjaim el nem érték lila bugyijának szélét. Cselekedetem egy kaján vigyort váltott ki belőle, ami engem is hasonló reakcióra késztetett.
- Mit szólnál ahhoz, ha reggeli előtt még tornáznák kicsit? - vetette fel a kérdést, míg mutatóujján lévő körmét kínzó lassúsággal húzta végig mellkasomon.
- Csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy tegnap este három menet erejéig én dolgoztam. - egy játékos vigyor ékeskedett arcomon.
- Hát, ha ennyire lusta vagy, ma vezethetek én. - nevetett fel harsányan.
- Igen, nagyon lusta vagyok. - vigyorogtam.
***
Az ősz közeledtével a szél erősebben süvített végig a fák között, enyhe libabőrt okozva pólóm által elfedett felsőtestemen. Sötét felhők gyülekeztek fölöttünk, de ez sem tántorított el minket attól, hogy a Temze mentén andalogjunk. Heather közelebb bújt hozzám, mikor egy erősebb fuvallat kapott bele barna tincseibe, ezért mosolyogva szorítottam meg kicsi kezét. Tekintetemet a vízre vezettem, aminek felszínén szél által keltett apró hullámok játszadoztak.
- Még most sem értem, hogy miért élvezed jobban a Temzét, mint mondjuk egy plázát vagy a belvárost. - nézett fel rám Heather.
- Sokkal nyugisabb itt, mint egy autókkal és emberekkel teli főtéren. Itt el lehet merengni és sokkal nyugodtabb a környezet is. - íriszeimmel továbbra is a vizet kémleltem.
ESTÁS LEYENDO
Just Friends (Befejezett)
Fanfic,,Hogy mi az igaz barátság? Sokaknak csak egy színlelt dolog, egy ismeretlen fogalom vagy épp egy jobb kéz, ami kihúz a magányból. Nekem a barátság ennél sokkal többet jelentett. Számomra egy olyan embert szimbolizált, aki már születésemkor belopta...
