Az ember életében nem egy olyan alkalom adódott, mikor lelki mivolta felett a szégyen, csalódás és megalázottság érzésének egyvelege hatalmasodott el. Ezen emóciókat bármily történés, vagy épp szituáció képes volt előidézni akár másodpercek töredékének leforgása alatt, ellenben az ember lelkében okozott hatása hosszú távra szólt. Az efféle alkalmakkor a padló szinte tárt karokkal várta a jelentéktelennek titulált testet, hogy beburkolhassa letargiához vezető sötétségével, kioltva íriszeiből az élet iránt égő fényt.
Szemeimből a sokadik könnyet morzsoltam el, megakadályozva azok kiszabadulását, csakhogy törekvésem sikertelen alapokon nyugodott. Barátom szobájának falai között halk szipogásom töltötte be a teret, kizárva ezzel a falon kattogó óra monoton hangját. Alsó ajkam kocsonyaként remegett, ezáltal bevettem azt fogaim közé. A véremet szüntelenül pumpáló szerv a lehető legapróbb darabokra tört szét, ezzel veszve el a süllyesztőben... talán a sok, eddigi életemben tapasztalt csalódás miatt már végleg. Az a férfi, ki rég belopta magát szívembe, kioltotta fényemet, megfosztva az élet utáni vágytól, hogy reggelente mellette láthassam meg a felkelő napot. Megsebzett lelkemnek hála legszívesebben a föld alá kívántam volna magam, saját kezűleg ásva el roncs testemet.
A lakást uraló zuhanycsobogás egysíkú zaja váratlanul elhallgatni látszott, ezáltal gyomrom erősen összeugrott. Tudtam, hamarosan látnom kell azt a férfit, kit jelenleg a hátam közepére sem száműztem volna gyűlöletemben. Efféle bánásmódot érdemeltem volna azután, hogy megadtam neki azt, melyre talán a legjobban vágyott irányomból. Sejthetően, amennyiben valaha bárki is azt mondta volna, Harry nem becsült meg engem eléggé, könnyeket hullajtottam volna a rám törő nevetőgörcstől. Viszont pillanatnyilag úgy véltem, egyáltalán nem érdemelte meg szeretetemet, s felé irányuló törődésemet.
- Abi, itt vagy még? - a folyosó felől származó reszelős hang szinte sértette füleimet.
Talán szólnom kellett volna, megnyugtatva az engem kereső illetőt, mégsem intéztem felé egyetlen egy csendes hangot sem. Jobban magamra vontam a férfiillattal átitatott paplant, azonban biztonságérzetem hiánya megmaradt lelkemben. Kezemet előhúzva a meleg anyag alól töröltem le az arcomon megült nedvességet, később átfordultam oldalamra, hogy a számomra megfelelőnek vélt magzatpóz testhelyzetben tudhassam magam.
A helyiség ajtajának nesztelen megnyikordulása jelezte, Hazza betette lábát a küszöbön. Samponjának bódító esszenciája rögvest átjárta bensőmet, ámbár - mint az elmúlt hónapok minden áldott napján - képtelen volt melegséget csalni megsebzett szívembe. Az általában istenítendő férfitól most az undor negatív érzése borzongatta végig hátamat, szívemet fájdalmas dobbanásokra ösztökélte. Normális reakciónak számított részemről azon biztonság eltaszítása, melyet legjobb barátom, egyben szerelmem kínált fel nekem?
- Alszol? - halk suttogása pengeként hasított a síri csendtől terhes levegőbe, ezt követően lassan, de biztosan zárta be a köztünk éktelenkedő távolságot.
Nem méltatva őt válaszra hunytam le könnyektől megtelt szemeimet, közben egy szaggatott sóhaj szakadt ki összeszűkült torkomból. Éreztem, miként a nedvességtől kipirult orcámon egy nehéz könnycsepp csordult végig, megízlelve a szabadság édes zamatát, mielőtt azt beitta volna a fejem alatt időző puha párna. Erősen markoltam rá az engem elfedő takaró anyagára, mihelyst megéreztem magam mögött besüppedni az ágy matracát. Gyomrom tüstént összeszorult, kezeim verejtékezésbe kezdtek. Kétségtelenül rettegtem a közeljövőben esedékes történésektől, csakhogy eme emóció létezésének irányából nem birtokoltam semmiféle információt.
Derekamnál fogva két kar iparkodott közel vonni a hátamnál fekvő meleg testhez, viszont vonakodásom erősebbnek bizonyult barátom igyekezeténél. Egyik kezemmel sietősen kapaszkodtam meg az ágy végében, ezzel biztosítva egy helyben való maradásomat. Hazza hirtelen változtatta meg a fejében megalkotott tervét, így ő kúszott közelebb hozzám, ekkor az orrából kijutó meleg levegő fuvallatát megéreztem tarkómnál. Törekedtem minél távolabb kerülni tőle, melynek köszönhetően egy szempillantás alatt az ágy végében kötöttem ki, a lehető legkisebbre húzva össze magam.
KAMU SEDANG MEMBACA
Just Friends (Befejezett)
Fiksi Penggemar,,Hogy mi az igaz barátság? Sokaknak csak egy színlelt dolog, egy ismeretlen fogalom vagy épp egy jobb kéz, ami kihúz a magányból. Nekem a barátság ennél sokkal többet jelentett. Számomra egy olyan embert szimbolizált, aki már születésemkor belopta...
