*Abi szemszöge*
A tegnapi ítéletidőhöz képest ma már hét ágra sütött a nap, felforrósítva felsőtestemet takaró fekete pólóm anyagát. Kezemben tartottam Harry szürke pulóverét, amit még tegnap adott oda nekem. Mielőtt kimostam volna azt, még kiélveztem a belőle áradó kellemes férfi kölni illatát.
Mikor barátom házához értem, felsétáltam a kicsike lépcsőn. Megnyomtam a csengőt és türelmesen vártam, hogy az ajtó kinyíljon előttem. Tudtam, hogy Harry ma nem dolgozott, ezért biztos voltam benne, hogy itthon találom. Kicsit sokat kellett várakoznom, de mára nem volt dolgom, ezért nem zavartattam magam.
Mikor az ajtó kinyílt előttem, szívem heves ütemben kezdett dobogni, felbirkózva magát mellkasomtól a torkomig. Egy nagyot nyeltem, bár összeszorult torkomnak köszönhetően ezt nehezen ment.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte Heather utálatosan
- Szia. - köszöntem megjátszott kedvességgel a nálam alacsonyabb lánynak.
Tekintete a kezemben lévő pulóverre terelődött, ezért azt gyorsan a hátam mögé rejtettem. Szerencsére nem kérdezett felőle, ezért enyhén megnyugodtam. Nem mondhattam el érkezésem valódi okát, hisz az számára már a határon túlra esett volna, ezért improvizálnom kellett.
- Nagyon remélem, hogy nem Harry-t keresed. - zöldes barna íriszei szikrákat szórtak felém, ezzel megrémisztve engem.
- Nem, csak kíváncsi voltam, hogy sikerült-e kibékülnötök. - vágtam rá az első dolgot, ami az eszembe jutott.
- Ehhez neked semmi közöd és egyébként sem látunk téged szívesen. - förmedt rám. - Jobban teszed, ha elmész, mert nincs időm arra, hogy veled beszélgessek. - nagyképűsködött műkörme nézegetése közben.
Készültem megszólalni, de Harry autójának hangja félbeszakított. Mindketten a járműre szegeztük kíváncsi tekintetünket, bár az enyémben a kíváncsiság mellett némi félelem is jelen volt. Heather forrt a dühtől, ezt könnyen le tudtam olvasni vonásairól. Mikor Harry kiszállt a kocsiból, felénk mosolygott.
- Édes. - szaladt oda hozzá Heather, ezzel is jelezve Harry fölött érzett birtoklási vágyát.
- Szia. - köszönt neki Hazza, miközben egy csókkal lepte meg a nyakán csüngő lány ajkait.
Kellemetlenül éreztem magam kissé sem romantikus pillanatuk láttán. Harry érzelmei valósak voltak, míg barátnője csak megjátszotta magát. Miután elhúzódtak egymástól Heather hirtelen ragadta meg barátja kezét és az előttem lévő ajtóhoz húzta őt. Tekintetét végig rajtam tartotta, mintha veszélyt jelentettem volna számára.
- Szia, Abi. - köszönt Harry egy kedves mosollyal az arcán, bár szemei inkább aggodalmat sugalltak.
- Szia. - viszonoztam gesztusát.
Furcsa volt számomra, hogy Harry-vel mindössze csak egy szóval üdvözöltük a másikat a jól megszokott ölelés helyett. Számomra ez a viszony túl rideg volt, hisz nem ehhez voltam hozzászokva, de Heather jelenlétében nem is akartam ennél többet.
Úgy éreztem, hogy ideje lett volna visszaadnom barátom pulóverét, de nem a barátnője előtt szándékoztam megtenni ezt, hisz abból nagy bajom is lehetett volna. Pár perc kínos csend után nehezen, de szólásra nyitottam számat.
- Én most megyek. - álltam egyik lábamról a másikra lányos zavaromban.
- Nem jössz be? - Hazza hangja kedvesen csengett.
YOU ARE READING
Just Friends (Befejezett)
Fanfiction,,Hogy mi az igaz barátság? Sokaknak csak egy színlelt dolog, egy ismeretlen fogalom vagy épp egy jobb kéz, ami kihúz a magányból. Nekem a barátság ennél sokkal többet jelentett. Számomra egy olyan embert szimbolizált, aki már születésemkor belopta...