Just Friends (Befejezett)

70. fejezet

*Abi szemszöge*

Az ebédlő négy fala között kellemes hűvös levegő terjengett a helyiség kitárt ablakainak hála. A kint uralkodó tavaszias idő arra sarkalt, hogy rögtön szellőztessek azon házban, amely a téli hónapokban nélkülözni kényszerült a friss levegőt, s a virágok üdítő illatát. Az ablakban ékeskedő - általam beszerzett - jácintok eszenciája az egész környéket körbelengte, ezzel keltve életre az oly régóta nem látott méhecskéket. A csíkok díszítette rovarok zümmögése zeneként visszhangzott füleimben. A tavasz kétségtelenül beköszönt London városába, viszont a borongós égbolt közelgő viharról értesítette a térséget.

Az ebédlőasztalnál ülve szorongattam felforrósodott csészémet, amily edényben citrommal ízesített teám gőzölgött. Egyik alkarommal megtámasztottam testemet a bútor tetején, ujjaim között fogva telefonomat. Barna szemeimmel minduntalan a készülék fénylő képernyőjére meredtem, Harry beérkező üzenetét olvasva el újra, s újra. Azon szavak, melyek mondatait alkották, megmelengették szívemet. Az ajkaimon ülő hatalmas mosolytól arcizmaim sajogni kezdtek, azonban boldogságom jelét nem szándékoztam elrejteni senki elől sem.

"Ma egy eléggé idegesítő ügyfelem volt. Amint hazaértem a munkából, csókot követelek, Baby! :D Hiányzol. - H"

Képtelen voltam megmozdulni székemen, olyas mértékben ledermesztettek szavai. Az ereimben lüktető vér dobbanásait füleimben hallottam erőteljes sípolás formájában, torkom fájt a keskeny helyen szűkölködő szívem által. Ugyan ujjaim készültek megírni válaszomat, habár a fejemben egy ép gondolat sem született. Kizárólag azon csókcsatára tudtam összepontosítani, amit ma reggel váltottunk Harry-vel házának előszobájában.

*Visszaemlékezés*

Kelletlenül léptem bele fekete csizmáimba, később azok cipzárja is felhúzásra került ujjaim által. Szemeimmel kitekintettem az előszoba ablakán, értesülve a kinti időjárásról. A szél sebesen fújt, mozgásra bírva a fák rügyező ágait is. Vélhetően hűvös lehetett eme ház falain kívül, így tudtam, kabátomat jól össze kellett húznom magamon, amennyiben nem szándékoztam megfázni holnapra. Épp készültem a fogason lógó említett ruhadarab után nyúlni, mikor két tenyér zárta közre csípőmet, közel vonva a mögöttem időző meleg testhez. A terület szabadon maradt Harry számára, ugyanis fedetlen derekam kikukucskált némiképp rövid szabású pólóm anyaga alól. Ujjainak lágysága bizsergette bőrömet, szívemet sebesebb dobbanásokra bátorítva.

- Kérlek, maradj még egy kicsit! - a füleimbe könyörgő reszelős hang hallatán gerincem vonalán jóleső borzongás haladt végig.

- Nem lehet... tudod, hogy dolgoznom kell. - hátamat a férfi erős mellkasának döntöttem, ekkor kezei hasamra csúsztak felsőm szövetén keresztül.

- Majd elviszlek kocsival, csupán tíz perc az út. - ajkai néhány szeretetteljes csók erejéig a fülem mögötti bőrfelületre tapadtak.

Gyengéd gesztusából eredően a bensőmben élő lepkék táncra perdültek, alhasamba bizsergető érzést hozva. Tenyereimet Hazza tetovált alkarjaira simítottam, közben fejem megpihent vállán. Ujjaim finoman siklottak végig bőrén, ezzel egy időben szőrszálai megcsiklandozták kezeimet. Előbb is tapasztalt csókjai egy röpke másodpercre sem szándékoztak megszűnni, mikor fülcimpámon megéreztem telt ajkainak forróságát.

- Nem mehetek be dolgozni abban a ruhában, amiben tegnap is voltam. - bizonygattam, élvezetemben lehunyva szemeimet.

- De olyan hamar kikeltél ma reggel. Már hétkor a konyhában teáztál. - mormogta fülembe, kicsiny csókokat hintve a területre.