Just Friends (Befejezett)

61. fejezet

Hiányzott a tavasz, mely nem kizárólag a növények, de az emberek számára is új élettel szolgált a téli sivárságot követően. Szinte fájdalmasan tapasztaltam, hogy a fák lombjai között éldegélő madarak elrejtőztek a hideg szelek elől, ezzel megfosztva minket csodálatos lírikus éneküktől. Tisztán emlékeztem azon felejthetetlen napokra, mikor az utcán andalogtunk Harry-vel, élvezve a napsugarak erejét a bőrünkre vetülni. Hiányzott, hogy az üdítő időben kigombolhassam kabátomat, miközben a munkából tartottam hazafelé. Sokkal több kedvem lett volna úgy eltölteni nyolc örökkévalóságnak tűnő órát a könyvesbolt börtönhöz hasonlítható falai között, hogy tudtam, odakint a frissesség karjai igyekeztek magukhoz vonni.

Azon évszakot, mely a felfrissülést és az újjászületést jelképezte a költészetben, még a szerelem időszakának is emlegették. A fiatalok akkor találtak rá az új, mámorítóan gyönyörű szerelemre, ami teljes lényüket egy másik világba rabolta el, ahonnan megmenekülni sosem akartak. Talán épp ezért vártam én is ennyire görcsösen a tavaszt, az új - remélhetőleg boldog - szerelem miatt. Eme időszak roppant kicsinyke eséllyel, de feléleszthette volna Harry-ben a szerelmet, hogy irányomba ne csak kéjes vágyakat tápláljon, melyek kielégítésében mellesleg nem segédkeztem.

Barátom néhány nappal ezelőtt elhangzott szavai visszhangként ismétlődtek elmémben, egész lelkemet megmérgezve a csalódás kínzó érzésével. Mindössze öt szó alkotta ama mondatot, mégis minden egyes betűt egy, a szívembe szúrt tőrként éltem meg.

"Szeretlek, de nem vagyok szerelmes."

Vajon én tehettem arról, hogy mély érzelmeim megrekedtek a viszonzatlanság hosszú útján? Miattam nem jutott el szívem az általa megálmodott célig, azaz Harry szerelméig? Ezen kérdések arra késztettek, hogy levessem magam egy erősen hullámzó folyó felett elhaladó hídról, de agyam még időben közbeszólt. A szívemben lappangó fájdalom erőszakosan kényszerített le a földre, habár Hazza miatt igyekeztem erős maradni. Ma volt a születésnapja, épp ezért nem akartam őt is letargiába sodorni, hogy úgy érezze, viszonzatlan szerelme által hibát követett el.

Roppantmód fájdalmat okozott viszonzatlan szerelmének súlya, ellenben képtelen voltam eltávolodni Harry-től. Túlságosan mély érzelmek kötöttek hozzá ahhoz, hogy megtagadjam őt magamtól a fájdalom ellenére is. Inkább elviseltem a kínt, amennyiben így érezhettem ajkainak édes ízét a sajátomon és biztonságot nyújtó karjainak szorítását a testem körül. Nem tudtam volna élni azon férfi nélkül, aki mellett felnőttem. Szükségem volt az általa nyújtott gyengédségre és szeretetre ahhoz, hogy viszonylag boldogan élhessek.

Hajdani szobámnak nyitott ablakán keresztül beszökött a kint uralkodó levegő, mely ugyan hideg volt, mégis plusz fokokkal dúsított. Február első napján enyhébb idő uralta London utcáit, viszont a réteges öltözködés mellőzése jelenleg is felelőtlen döntésnek bizonyult. Néhány árva esőcsepp hullott le a magasból, felderítve, a város készen állt-e egy újabb égszakadásra. A felhők már délelőtt foglyul ejtették a sütni kívánkozó napsugarakat, ezáltal zord idő köszöntött le ránk.

Az ablakpárkányon ücsörögtem, hátammal a keretnek támaszkodva. A faanyag nem szolgált túl sok kényelemmel, habár - amennyiben a hideg levegő nem lett volna éppen elegendő - ennek ellenére sem tágítottam helyemről. Ujjaim között cigarettámat szorongattam, melynek füstje tovaszállt a lenge széllel, keresve a szabadságot. Jobb térdemet egészen a mellkasomig húztam, így combomon éreztem szívem sajgó dobbanásait. Cseppet sem törődtem azzal, ha netán felkeltem az utcán közlekedő idegenek figyelmét. Sérült - nem mellesleg meztelen - lábamat gond nélkül lógattam ki a párkányon túlra, ezért bekötözött sarkammal megéreztem a házat alkotó tégla kemény anyagát.