A másnapossággal járó erőtlenséget el tudtam volna viselni, azonban a koponyám alatt felrobbanó bombák és a gyomromban eluralkodó émelyítő érzés ellen lett volna egy-két szavam. A közérzetem inkább hasonlított egy sokadjára kimosott, emellett még jól meg is tapodott rongyéhoz, mintsem egy fiatal lányéhoz. Szemeimet ugyan csukva tartottam, ellenben a föld úgy forgott velem, akár egy gyorsan meghajtott körhinta. Éreztem a gyomromat elfogó hányingert, de nem tapasztaltam késztetést arra, hogy kiszakadjak ágyamból és a mosdóba igyekezzek.
Egy fájdalmas mormogás kíséretében fordultam át bal oldalamra, arcomat párnám mélyére fúrva. A tegnap este lezajlott eseménysorokból mindössze néhány képfoszlány ragadt meg elmémben, bár azok is csupán homályosan derengtek. Egy dologban teljesen biztos voltam, még ha kést szorítottak volna a torkomhoz, se tagadtam volna le, hogy emlékeztem erre. Hánytam, méghozzá nem is akárhogyan. Sajnálatos módon Harry kedvenc inge bánta, azonban az előzményére képtelen voltam visszaemlékezni.
Hosszú, az ágyban eltöltött percek után lassan takartam ki magam, hogy felülhessek, némileg összeszedve zavaros gondolataimat. Szemeimet továbbra is csukva tartottam. Amint sikerült ülő helyzetbe birkózni magam, azonnal megbántam cselekedetemet. Fejemet erősebb fájdalom fogta el az eddiginél, szédülésem mértéke minimum a tízszeresére nőtt.
- Basszus. - mormogtam halkan, ujjaimmal masszírozva sajgó halántékomat.
- Hoztam gyógyszert, ott lesz az éjjeliszekrényen. - Harry váratlanul jött szavai hallatán szemeim azonnal kipattantak, kezemet hevesen zakatoló szívemhez kaptam. - Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. - mentegetőzött rögvest.
Az ágyam melletti széken ült, amit nagy valószínűséggel ő hozott oda magának valamikor az éjszaka folyamán. Lábait terpeszbe tette, könyökeit térdein megtámasztva. Ujjait összefonta a föld felett. Homályos látásomból kifolyólag kénytelen voltam tapogatózni éjjeliszekrényem zsúfolt tetején, hogy megleljem szemüvegemet. Amint ujjaim megérezték annak keretét, habozás nélkül helyeztem fel azt fejemre.
Jobban szemügyre vettem barátom nyúzott arcvonásait, melyeket számomra megfejthetetlen érzelem terhelt. Íriszei sötétebben csillogtak a szokottnál, fogaival állandóan alsó ajkát harapdálta, ezzel fejfájásom ellenére is beindítva piszkos fantáziámat. Tekintete, mellyel méregetett, enyhén megrémisztett, hisz ezelőtt még sosem nézett így rám.
Testét egyik szöszökkel borított szürke melegítője és kopott fehér pólója fedte. Mezítelen talpait a szőnyegemen pihentette, ezért szemeim elidőztek a nagylábujján ékeskedő "Big" tetováláson, melyet még ő maga készített évekkel ezelőtt.
Kezemmel elnyúltam a számomra előre kikészített tablettáért, ami mellett egy pohár víz kapott helyet. Számba tettem gyógyszeremet, melynek keserű íze könyörtelenül kínozta ízlelőbimbóimat. Szemeimet összeszorítva öblítettem le azt pohár vizemmel, amit ezután a helyére tettem.
- Miért vagy itt? - érdeklődtem csendesen, megtörve a percek óta tartó csendet.
- Könyörögtél az éjszaka, hogy maradjak melletted. - pillantott le összekulcsolt kezeire. - Nem aludtam itt. A nappaliban voltam, de most reggel visszajöttem. - magyarázta közömbösen.
- Köszö...
- Mi volt az tegnap? - kért számon, belém fojtva a szót.
- Miről beszélsz? - szemöldökeim a magasba szöktek meglepettségemben.
- Akárhányszor hangoztattad, komolyan gondoltad, igaz? - ujjaival babrált, viszont tekintetét egy röpke pillanatra sem vette le rólam.
- Már bocsánatot kértem, amiért lehánytalak. - fürkésztem érzelemmentes vonásait.
STAI LEGGENDO
Just Friends (Befejezett)
Fanfiction,,Hogy mi az igaz barátság? Sokaknak csak egy színlelt dolog, egy ismeretlen fogalom vagy épp egy jobb kéz, ami kihúz a magányból. Nekem a barátság ennél sokkal többet jelentett. Számomra egy olyan embert szimbolizált, aki már születésemkor belopta...
