Just Friends (Befejezett)

65. fejezet

*Abi szemszöge*

Sokak szemében mesébe illő látványt nyújtott a sötétség borította London, gyakran Nagy-Britannia ékköveként tartották számon az éjjeli világítástól zsongó várost. Én - a sok pozitív tulajdonság ellenére, melyekkel az imént említett hely rendelkezett - eme emberekkel nem tudtam egyet érteni. Nem viszolyogtam a sötétségtől, viszont a kihalt, lámpafény által megvilágítatlan szűk utcáktól hátamon kellőképpen végigszaladt a borzongás. Az elhagyatott utcák éjjel-nappali boltjai, vagy épp kocsmái előtt részegek randalíroztak, néhol egy-két melegebb éghajlatra vágyó csavargó is igyekezett a közelünkbe férkőzni, amennyiben megkíséreltük a magányosan történő éjszakai sétákat. Sosem voltam híve az utcán való kóborlásnak, bármily helyzet is állt elő, csakhogy pillanatnyilag nem maradt más választásom.

Egy légből kapott ötlettől vezérelve menekültem el otthonról, hogy a lehető leghamarabb Harry ágyában tudhassam szerény személyem, melegséget árasztó testét ölelve magamhoz. Az este tizenegy tájékán zajló sietségnek hála kiment fejemből, hogy taxit hívjak, ezáltal gyalog kellett elindulnom a hideg utcákon. A környékünkre egy taxisofőr sem merészkedett be kocsijával, amint leszállt az éj, így magamra maradtam, magányosan kóborolva a rémisztő sötétség uralta városban.

Kénytelen voltam összébb húzni magamon sötét szövetkabátomat, megvédve testemet a hidegen süvítő szél kínzásától. Alsó ajkamat befogtam fogaim közé, ez idő alatt lábaim oly sietősen haladtak a betonnal borított járdán, mintha késésben lettem volna egy igen fontos találkozóról. Vörös tincseimbe - melyek már lenőttek egészen vállam alá - játékosan kapott bele a szél, felettébb összeborzolva azokat.

A közelemben lézengő részegek hada mellett, kik egy lebuj előtt időztek, meglehetősen féltem elmenni, ugyanis sokak szemében a vágy égett, miként rám vezették alkoholtól ködös tekintetüket. Alig tettem meg pár lépést annak érdekében, hogy távolabb kerülhessek a szeszes italok szagától bűzlő férfiak körétől, egyikőjük utánam fütyült, majd megajándékozott nehézkesen kivehető szavaival.

- Cicám, meghívhatlak egy italra? - kérdése elhangzását követően barátai hangos ujjongásba kezdtek.

Egy hatalmas nyelés keretében haladtam tovább, lábaimat a lehető legszaporábban szedve. Iparkodtam úgy tenni, mint aki a részeg férfi zavaros szavaiból egy halk hangot sem hallott. Éreztem szívem eszeveszett zakatolását bordáim között, miként a félelem okozta adrenalint pumpálta ereimben. Lábaim megremegtek a mögülem származó halk léptek hallatán, viszont muszájnak éreztem megtartani viszonylag nyugodt lelki állapotomat, ezért nem pillantottam hátra. Reméltem, az illető ennyivel lezárta magában a dolgot, azonban vágyaim nem találtak kielégítésre, mikor valaki megragadta karomat, hogy maga felé fordíthasson.

- Hé, Baby, hozzád beszéltem! - a különféle alkoholok egyvelegétől bűzlő lehelete felforgatta gyomromat.

Bármiféle szó nélkül igyekeztem kirántani karomat erős, ennek tetejében biztosan tartó fogásából, ellenben törekvésem feleslegesnek bizonyult. Elméje ugyan mámoros volt a ma a torkán ledöntött alkohol mennyiségétől, ereje mégis felülmúlta sajátomat. Egy halk sikoly tört utat magának összeszorult torkomból, mikor hátammal a kocsma kemény falának ütköztem. Ezen találkozás cseppet sem tartozott a kellemes tapasztalatok közé, ugyanis zaklatóm durván taszított a fehérre meszelt falnak, elzárva ezzel mindennemű menekülő utamat. Kezeim jelentős verejtékezésbe kezdtek, arcom szél által okozott élénk színét a hullafehérség váltotta fel. Mindössze két lehetséges opció lebegett lelki szemeim előtt: Nemi erőszak áldozata leszek, vagy az angyalokkal táncolok tovább a mennyek országában.