Just Friends (Befejezett)

54. fejezet

Végeláthatatlan percek óta vesztegeltem barátom lakása előtt, iparkodva megtalálni a zárat. Az éjszakára telepedő sötétségnek hála abban sem voltam biztos, hogy a megfelelő ajtó előtt álldogáltam, habár választásom nem adatott, hisz lábaim mélyen a betonba gyökereztek, megfosztva helyváltoztatásom lehetőségétől. Kesztyűm által elfedett remegő ujjaim kínkeserves próbálkozásokkal iparkodtak megtalálni a kulcslyukat, azonban eddig minden igyekezetem hiábavalónak bizonyult. Arcomat élénk vörösre csípte a dermesztő hideg, emellett orrom hegyét sem éreztem már. Az ereimben csörgedező adrenalin némiképp felfűtötte didergő testemet, ellenben nem tudta meggátolni, hogy a mínusz fokok elkerüljenek engem.

Ha a testemnek csapódó hideg levegő mellett a sötétség nem lett volna épp elegendő probléma így hajnali három tájékán, tudtam, ha pár percen belül nem jutok el a mosdóba, kénytelen leszek nadrágot cserélni, amint beértem. Hangos fújtatások közepette döntöttem homlokomat az ajtó faanyagának, kis híján feladva a hosszú percek óta zajló kulcslyuk utáni kutakodást.

- Nyílj már ki, bassza meg! - mormogtam idegességemben, egyik öklömet a nyílászárónak ütve.

Jelen pillanatban azt a nézetet vallottam, miszerint nem létezett nálam szerencsétlenebb teremtés a földön. Leszámítva azt a rovarfajt, melyet egy lábbal sem ajándékozott meg a jó Isten, ezért kénytelen volt a szél szárnyán utazni a táplálékért, ha egyáltalán annak süvíteni volt kedve. Hát... talán az ő sorsa mégiscsak nyomorúságosabb volt az enyémnél, mert én nem éheztem, ellentétben vele.

Képes lettem volna könnyeket hullajtani örömöm kifejezése érdekében, mikor a fentiek meghallgatták imáimat, ugyanis halk zaj ütötte meg fülemet. Sietősen húzódtam el az ajtótól, mikor a zár némán kattant egyet. Mindössze néhány pillanat erejéig kellet várnom, mielőtt összetalálkoztam volna Harry álmos szemeivel, mialatt kitárta előttem a nyílászárót.

Testét kizárólag egy szürke melegítő takarta, melynek egyik zsebében kezét bújtatta. Íriszeimet sebtében legeltettem végig meztelen felsőtestén, ez idő alatt szívem szinte kiszabadult számára fogságot jelentő mellkasomból. Bármiféle biztos szándék nélkül dugtam ki nyelvemet az ajkaim közül, hogy benedvesíthessem azokat. Annyira tökéletes látványt nyújtott számomra az ajtóban álldogáló magas alak, hogy szavakkal képtelen lettem volna kifejezni irányába táplált csodálatomat.

Álmodozásom közben Harry bágyadt mosollyal az ajkain pásztázta végig téli ruházatba öltözött alkatomat, míg szemei ismeretlen érzelmeket tükröztek. Égető, mégis kellemes érzést nyújtó tekintete alatt lábaim megremegtek, ezért félő volt, miszerint nem bírják el testsúlyomat. Gyomrom összeszorult, bensőmben bizsergés áradt szét. Mihelyst barátom végzett testem végigtanulmányozásával - ami mellesleg alig néhány másodpercet vett igénybe - arrébb lépett az útból, szabad kezével beljebb invitálva az előszobába. A még tőle kapott kulcsomat kabátzsebem mélyére süllyesztettem, ezt követően beléptem a helyiségbe.

Hezitálás nélkül álltam Hazza elé, hogy egy szoros ölelésbe vonhassam őt derekánál fogva. Ujjbegyeim bizseregni kezdtek meleg bőrének tapintása alatt. Cselekedetem révén karjait a nyakam köré fonta, melynek során az ajtó is becsukásra került. Arcom puha nyaka hajlatában talált menedékre, eközben megéreztem ajkai súlyát a halántékomra nehezedni néhány édes csók erejéig.

- Miért nem világítottál a zárra a telefonoddal? - érdeklődött fáradtságtól reszelős hangján, lassan végigcirógatva vörös tincseimet.

Gyengéd gesztusától szívem a lehető leggyorsabban kalapált, bőröm bizsergett. Az általa eregetett férfias illat beindította piszkos fantáziámat, mégis ártatlanságot színleltem. Tudta, milyen érzelmek fűztek irányába, ellenben nem szerettem volna beavatni őt eltitkolt vágyaim listájába is.