Just Friends (Befejezett)

33. fejezet

Kocsimmal még le sem parkoltam Dominic háza előtt - úgy száz méterre lehettem tőle - de már tisztán hallottam a barátom házából kiszűrődő dübörgő zenét. Nem csodálkoztam volna, ha a szomszédjai rendőrségi ügyet csináltak volna a tőle már oly megszokott bulikból, hisz olyankor az egész utcát az ő lakásából származó ricsaj zengte be, ezzel megakadályozva, hogy bárki is nyugodtan tudjon aludni. Ujjaim akaratom ellenére is mozogni kezdtek a kormánykeréken a zene ritmusának megfelelően, ezért Abi halk kuncogásba kezdett az anyósülésen ülve.

- Látom, neked máris tetszik a buli. - jegyezte meg.

- Nem tehetek róla, irányít a zene. - nevettem, egy futó pillanatra rá vezetve íriszeimet.

Vállig érő vörös hajának elülső tincseiből egy koszorút font a feje két oldalára, aminek két végét jó pár hullámcsattal rögzítette le. Arcának szépségét visszafogott, de mégis alaposan kidolgozott sminkkel emelte ki. Sötétkék ruhája egyszerű, de annál hozzá illőbb volt. Az oldalán csipkével díszített anyag kihangsúlyozta alakját, miközben szolidan megmutatta dekoltázsát a kíváncsi szemeknek.

Ritkán vett fel ennyire nőies és az alkatához illő ruhákat, inkább nadrágokban és bővebb felsőkben járt. De ha mégis a stílusosságra és a csinosságra ment, akkor mindig tökéletesen választott, ezzel nem kevés srác tekintetét vonva magára. Ilyenkor aggódtam érte a legjobban, mikor ketten jöttünk el valami puccos helyre, mert sokan próbálták meg az ujjuk köré csavarni őt, amit valljunk be cseppet sem volt nehéz, hisz Ab meglehetősen naiv volt.

- Ott van egy hely. - szakított ki Abigail a gondolatmenetemből, mikor a két kocsi között megbújt, enyhén szűkös parkolóra mutatott.

- Köszi. - csak ennyivel nyugtáztam segítségét.

Erős koncentrációval készültem beparkolni az üres helyre, bár még időben rájöttem, hogy a járműből való kikászálódás így nehézkes lett volna. Enyhén sürgetően fordultam Abi felé, aki ekkor rám vezette kíváncsi tekintetét.

- Szállj ki, mert utána nem biztos, hogy kiférünk majd! - kértem kedvesen.

- Jó, egy pillanat. - nyúlt hátra a kabátjainkért, addig én türelmesen vártam rá.

Miután sietősen kimászott a kocsiból, beparkoltam a szabad helyre. Vigyáznom kellett, nehogy összekoccanjak a szomszédos autókkal. Jól sejtettem, meglehetősen kicsi helyet találtunk. Leállítottam a motort és egy mély lélegzetvételt követően résnyire kinyitottam az ajtót. A szó szoros értelmében ki kellett préselnem magam a járműből, de miután az ajtót becsuktam magam után, már könnyebb volt a dolgom.

Abi a kövesút szélén álldogálva várt rám, kezében fogva barna kabátomat. Magas sarkú csizmája által elfedett lábfejét fel, s le mozgatta a dübörgő zene ritmusát követve, míg fejével a lakás felé tekintett, felmérve a kint álldogáló tömeget. Már javában sötét volt kint, egyedül az út szélén álló utcalámpák és a Dominic lakásának ablakin kijutó fények világították meg a környéket.

Kimért léptekkel ballagtam oda barátomhoz, aki egy mosoly keretében nyújtotta oda nekem a kezében tartott kabátot. Egyből magamra öltöttem az anyagot, megóvva magamat a hideg széltől.

- Szerinted bent is olyan sokan vannak, mint idekint? - érdeklődött, felvezetve rám barna íriszeit.

- Szerintem sokkal többen. - pillantottam felé.

- Nagyszerű. - csak ennyit mondott.

Sietős léptekkel iramodtunk meg barátunk lakása felé, eközben bármiféle cél vezérlése nélkül körbemértem az udvart. A kint bámészkodó embereket megfigyelve rájöttem, hogy a nagy részük nem egy piával ajándékozta meg magát az este folyamán. Ugyanis sokan már szinte öntudatukon kívül támasztották a falat, vagy épp egy újabb felest döntöttek le a torkukon. Én ma tényleg a szórakozás kedvében jöttem el ide, ezért nem terveztem lerészegedni.