Egy légből kapott megérzésemet követve próbáltam bármiféle zaj keltése nélkül belépni a lakás bejárati ajtaján, nehogy felébresszem Harry-t, persze csak akkor, ha aludt. A lehető leghalkabban csuktam be magam mögött az ajtót, majd be is zártam azt, megvédve magunkat a betörőktől. Egy egyszerű mozdulattal tettem le a kezemben tartott szatyrot a cipős szekrény tetejére és lehámoztam magamról műbőrkabátomat, amit ezután a falon lévő fogasra akasztottam.
Épp hogy kiléptem egyik csizmámból, mikor a nappali felől egy ismerős fiú hangja ütötte meg a füleimet. Szavait nem tudtam beazonosítani, de e nélkül is pontosan tudtam, hogy ki volt az. Elliott. Sietősen indultam meg a hangok forrása, azaz a nappali felé, nem törődve azzal, hogy egyik lábbelim még a lábamon volt.
- Elliott? - szóltam, míg egy hatalmas mosoly utat tört magának arcomon.
Időt sem adtam öcsémnek, hogy válaszoljon, ugyanis alig egy másodperc múlva már be is értem a kiszemelt helyiségbe. Kellemes meglepetésként ért, ahogy megpillantottam anyut a kanapé szélén, Elliott-ot pedig a fotelban ücsörögve, ahogy engem néztek kedves mosollyal az arcukon.
Enyhén megugrottam, mikor egy kéz a vállamra simult. Fejemet egyből az illető irányába kaptam, majd megláttam magam mellett Harry fölém magasodó alakját. Férfias illata azonnal megcsapta szaglószervemet. Szabad kezében egy félig megevett csokis kekszet tartott, aminek a hiányzó felét éppen most nyammogta. Teli szájjal rám mosolygott, miközben elhaladt mellettem, bár gesztusa mögött némi - számomra megfejthetetlen - fintort véltem felismerni.
Anyu csillogó szemekkel állt fel a helyéről és szaladt oda hozzám egy meleg ölelésbe vonva engem. Karjaim azonnal a nyaka köré fonódtak, míg arcomat annak hajlatába fúrtam. Halkan kuncogva simogatta hátamat, a lehető legközelebb tartva magához. Megszorítottam pólója vékony anyagát meghitt pillanatunk közben.
- Harry mondta, hogy örülni fogsz nekünk, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. - hintette be szeretetteljes puszikkal az arcomat.
- Annyira hiányoztatok. - hangom jelentősen tompult arcom elrejtett helyzetéből kifolyólag.
Elliott hangosan felnevetett, amit nem tudtam mire vélni. Cselekedetére alig egy másodperc múlva meg is kaptam a választ, mikor Harry megemelte bal lábamat, hogy levehesse róla a csizmámat.
- Te meg mit csinálsz? - húzódtam el anyutól kuncogva, hogy ténykedő barátomra nézhessek.
- Behoztad a sarat. - mutatott nevetve a csempét "díszítő" sötét foltokra, amik egyenesen az előszobába vezettek.
- Uh, ne haragudj! - néztem rá bűnbánó szemekkel.
Elengedtem anyut, akinek kezei lecsúsztak derekamról. Egyből Hazza-hoz léptem és kivettem kezéből a fekete lábbelit. Tekintete és az arcán díszelgő halvány mosolya elárulta, hogy nem volt dühös rám, de mindezek ellenére nekem még bűntudatom volt.
- Mindjárt feltakarítom, csak előtte behozom a gumicukrodat. - indultam el kifelé.
- Akkor hoztál? - szemeiben gyermeki ártatlanság csillogott.
- Nem tudtam, hogy milyet kérsz, ezért hoztam gumimacit és békát is. - álltam meg az ajtóban.
- Majd én behozom. - pattant fel Elliott a helyéről és már el is suhant mellettem.
- Várj, a csizmámat vidd ki! - vettem le a másikat is a lábamról.
Szinte időm sem volt felfogni a történéseket, Elliott olyan gyorsan kapta ki azokat kezemből és már vissza is rohant az előszobába.
YOU ARE READING
Just Friends (Befejezett)
Fanfiction,,Hogy mi az igaz barátság? Sokaknak csak egy színlelt dolog, egy ismeretlen fogalom vagy épp egy jobb kéz, ami kihúz a magányból. Nekem a barátság ennél sokkal többet jelentett. Számomra egy olyan embert szimbolizált, aki már születésemkor belopta...
