*Harry szemszöge*
A vártnál is nehezebb feladatnak bizonyult levonszolni erőtlen testemet a végeláthatatlan hosszúsággal bíró lépcsőn, mégis megpróbálkoztam e cél sikeressé tételével. Mezítelen talpaim könyörtelen fájdalmakat éltek át, mialatt lépcsőfokról-lépcsőfokra haladtam, hagyva, hogy a falécek megnyikorduljanak alacsony testsúlyom alatt. Minden egyes idegvégződésem sajgott a lelkemben elhatalmasodó depressziótól, ami mellé az élet utáni vágy hiánya is kellőképpen párosult. Remegő kezeim bárminemű biztonság után keresgélve kapaszkodtak meg a korlátban, mikor csupán egy röpke pillanat erejéig, de elgyengültek lábaim. Sebesre kínzott ajkaim közül rémült sóhaj szökött ki, viszont nem tulajdonítottam túlságosan sok jelentőséget gyengeségemnek, tovább folytattam utamat lefelé.
A mellettem húzódó fehér falnak korábban fényképek hada biztosított díszes kinézetet, ellenben napjainkkal, mikor pusztán hét fotó kapott helyet a kemény téglákon. Azon családi képek, melyek egykor feldobták a monoton festéket, most egy dobozban heverek valahol lakásom pincéjében, ugyanis mindegyik magába foglalta Abi kilétét. Képtelen voltam akár egy röpke másodperc erejéig is, de arcára pillantani olyasfajta szívfájdalom nélkül, mely hosszabb idő múltán akár a sírba is taszított volna. Helyesebbnek láttam elfeledni életem ama szakaszát, ahol még Ő is jelen volt.
A bejárati ajtó előtt temérdek bontatlan számla pihent boríték formájában, viszont napok óta feléjük sem tekintettem. Úgy bántam velük, akár a lomokkal. Még annak tudatától sem féltem, hogy a befizetetlen villanyszámla következtében talán megvonják tőlem az áramot, ezáltal gyertyák használatára kényszerítve szerény személyemet. Ahogy elhaladtam mellettük, megtorpantam egy röpke pillanatra, ugyanis olyan csomag szúrt szemet nekem, amivel egészen eddig a percig nem volt alkalmam találkozni. A bézs színű papírban álcázott tárgy kiélvezhette fölényét az alatta raboskodó borítékokkal szemben.
- Ki tehette ezt ide? - tanakodtam hangosan, megközelítve a csomagot.
Az utóbbi hetekben senki sem látogatott meg, beleértve családtagjaimat is. A csengő hangját már elfeledhették füleim, hiszen az sem kívánt értesíteni engem semmi, valamint senki érkeztéről. Betörtek volna hozzám? Azt kizártnak véltem, mert akkor az új holmik hozása helyett eltulajdonították volna tőlem személyes dolgaimat. A különös jelenség láttán óvatosan tekintettem körbe, ujjaimmal átszántva rendezetlen fürtjeimen. Egy lélek sem tartózkodott itthon rajtam kívül, csupán a nesztelenség vett körbe mindent. De akkor mégis ki juthatott be ide bárminemű kulcs nélkül?
Hirtelen ugrottam meg, mikor valaki ráfeküdt csengőmre, ezáltal kiszakítva dobhártyáimat. Tenyeremmel szaporán zakatoló szívemhez kaptam, törekedve aránylag elcsitítani azt. A torkom mélyéről feltörő zaklatott sóhajok alapzajként funkcionáltak közvetlen közelemben, egyértelműen tanúskodva nyugtalan lelki mivoltomról. Ujjaimmal ismételten sötét fürtjeim közé túrtam, majd átléptem a földön időző csomag felett, egy utolsó pillantásra méltatva a papírba csomagolt tárgyat. Kezemet a kilincsre vezetve nyitottam ajtót, felfedve magam előtt Dominic kilétét.
Szőke tincseit gondosan felzselézte, habár egy kósza hajszál úgy határozott, kitűnik a sorból, miként kék szemei elé tolakodott. Kezeit elrejtette sötét csőnadrágjának zsebeiben, mialatt egyik lábáról a másikra álldogált várakozása során. Fekete bőrkabátja optikailag szélesített keskeny vállain, igazán férfias külsőt kölcsönözve barátomnak. Fehér edzőcipőjén egy kicsiny szennyeződés telepedett meg, magára vonzva tekintetemet. A kintről beszökő hűvös levegő hatására a felsőtestemen húzódó fedetlen bőrön borzongás szaladt végig, így mellbimbóim is megkeményedtek.
A férfi ajkain ülő mosoly olyan gyorsasággal tűnt el a semmibe, mint egy bűnöző, kit fegyverrel üldöztek. Tengerkék íriszeit aggodalmasan legeltette végig alakomon, eztán tekintete megállapodott bordáimon, melyek szépen kirajzolódtak fakó bőröm alól. Elvékonyult karjaimat elszörnyedve tanulmányozta végig, mily idő alatt ajkai is elnyíltak egymástól, felkészülve beszéde megkezdésére.
YOU ARE READING
Just Friends (Befejezett)
Fanfiction,,Hogy mi az igaz barátság? Sokaknak csak egy színlelt dolog, egy ismeretlen fogalom vagy épp egy jobb kéz, ami kihúz a magányból. Nekem a barátság ennél sokkal többet jelentett. Számomra egy olyan embert szimbolizált, aki már születésemkor belopta...
