Just Friends (Befejezett)

16. fejezet

*Abi szemszöge*

Sosem hittem volna, hogy egyszer eljön majd az a nap, mikor be kell vallanom saját magamnak, hogy Heather legyőzött engem. Próbáltam felülemelkedni a múltkor elhangzott fenyegetésén és nem törődni vele, de akármennyire igyekeztem, nem sikerült. Hagytam, hogy félelemben tartson, ami az egyik legborzalmasabb érzés volt az egész világon.

Már Harry ölelésétől is tartottam, hisz fogalmam sem volt, hogy Heather hol húzta meg azt a bizonyos - számomra láthatatlan - határt. A beszélgetéseknél még nem éreztem kellemetlenséget, de minden másnál igen. Már kezdtem azt hinni, hogy megbolondultam, hisz eddig még sosem produkáltam ilyesfajta viselkedést és főleg nem Hazza közelében. Mindig természetesen viselkedtem, ha vele voltam, sosem tapasztaltam feszengést, de az utóbbi napokban mégsem tudtam ellazulni.

Harry fontos volt nekem, ahogy a barátságunk is, be mertem volna vallani akár még Heather-nek is. Nem szabadott volna engednem, hogy egy hisztis liba közénk álljon, hisz tizenkilenc év barátságot nem hagyhattam elveszni a süllyesztőben. Míg Heather kicsivel több, mint két éve volt Harry életének a része, addig én vele nőttem fel. Sokkal többet tudtam róla, mint ahogy azt bárki is gondolta volna.

Heather nem becsülte meg a barátját, neki csak egy jóképű pasi kellett, aki gondolkodás nélkül alá rakott mindent. Harry személyében ezen a téren tökéletes társra lelt, hisz ő egytől-egyig mindent megadott neki. Nem sajnált tőle semmit sem. Heather sem pénzben, sem pedig a Hazza-tól kapott szeretetben nem szenvedett hiányt, de ő mégsem tudta eléggé megbecsülni a legnagyobb kincset, amit Isten adott neki... Harry-t.

Ashley halk énekelgetése ütötte meg füleimet, ezzel elűzve a fejemben kavargó gondolatokat. Felé kaptam kíváncsi tekintetemet, majd láttam, ahogy a csuklójára húzott hajgumival épp felkötötte barna, derékig érő fürtjeit. Pár méterre állt tőlem az egyik polcnál, míg én szokásomhoz híven Deby pultjánál időztem. Mikor Ash megérezte magán tekintetemet, arcára élénk pír szökött fel, ami még csoki barna bőrén is eléggé észrevehető volt.

- Mi az? - kérdezte szerényen, befejezve haja felkötését.

- Csak azt hallgattam, hogy mit énekelsz. - mosolyodtam el.

- Coldplay szám. - viszonozta gesztusomat, elindulva felém.

- Az Up & Up, igaz? - érdeklődtem.

- Fú, azt de utálom. - szólalt meg Deborah gúnyosan.

- Nem is neked éneklem. - vágta rá Ashley.

Némán figyeltem a két lány kialakulóban lévő vitáját. Nem szándékoztam közbe szólni, mert biztos én húztam volna a rövidebbet a veszekedésekben való tapasztalatlanságom miatt. Igaz, hogy sok konfliktus vett körül a hétköznapokban, de ennek ellenére még most sem tudtam veszekedni.

- Megtennéd, hogy abbahagyod? - kérdezte Deby undok hangnemben.

- Mégis miért? - fonta össze karjait a mellei előtt.

- Mert unom a rikácsolásodat. - förmedt rá.

- Oh, te meg csak azokat a hülye magazinokat vagy képes olvasni. - vágott vissza Ash, rácsapva kolléganője asztalára.

Egy cseppet sem csodálkoztam az egymáshoz vágott durva szavaikon, hisz ők ketten ki nem állhatták egymást. Amióta itt dolgoztak csak egymás vérét szívták, ehhez értettek igazán. Már alig maradt fél óra az üzlet zárásáig, ami csak még jobban felerősítette közöttük ezt a feszült helyzetet.

Halk beszélgetést hallottam kintről, ezért fejemet az üzlet ajtaja felé kaptam. Két idősebb hölgy nyitotta ki az ajtót, ezért hirtelen pánik öntött el. Nem vetett volna ránk jó benyomást, ha meglátták volna vitázó kolléganőimet, ezért gyorsan fordultam feléjük.