Kint az októberi hűvös idő ellenére ragyogóan sütött a nap, bár ereje sajnos nem nagyon volt. Az időjárás meg sem közelítette a kellemes hőmérsékletet. Legszívesebben sétálgattam volna a parkban a tarkábbnál tarkább fák alatt nézegetve a csodálatos őszi tájat, de ilyen hidegben csak megfáztam volna.
A helyiséget a Hazza által készített pop-corn illata lengte körbe, ezért hasam korogni kezdett. Viszonylag nyűgösen keltem fel barátom mellől, a kanapéról, ledobva magamról meleg paplanomat. Mindössze egy vékony nadrág által elfedett lábaim a hatalmas ablakokhoz vezettek, hogy elhúzhassam a sötétellőket, közös filmnézéshez készülődve. Kénytelen voltam lábujjhegyre emelkedni, hogy elérhessem az anyag felső részét, bár így sem jártam jobban. Ténykedésem közben végig éreztem magamon Harry égető tekintetét.
- Segítsek? - kérdezte kedvesen.
- Nem kell, menni fog. - rántottam meg a bordó anyagot.
- Le ne szakítsd! - szórakozott ügyetlenkedésemen.
- Kész is van. - csaptam össze tenyereimet örömömben. - Akkor neked jó lesz az Igazából Szerelem? - érdeklődtem, felé fordulva.
- Beleültél valamibe. - mondta nevetve, nem törődve kérdésemmel.
- Hogy? - néztem le azonnal a fenekemre, bár nem láttam rajta semmit sem.
- Nem ott. - röhögött édesen. - Gyere ide! - nyújtotta felém a kezét.
Engedelmeskedve neki indultam el felé, majd megálltam vele szemben. Maga mellé helyezte az ölében lévő nagy tál kukoricát és előrébb hajolt ülő helyzetéből. Megfogta csípőmet, hogy magának háttal fordíthasson, ezt követően megéreztem kezét combom felső részénél. Még a ruha anyagán át is képes volt felpezsdíteni bőrömet apró érintéseivel. Furcsa érzés volt számomra, hogy jelenleg a fenekemet nézte, még akkor is, ha - sajnos - nem vezérelte őt semmiféle hátsó szándék.
- Hát, nem tudom, hogy milyen varázslat fogja kiszedni ezt a borfoltot a nadrágodból. - vizsgálgatta a szennyeződést.
- Én mondtam, hogy ne borozzunk! - dorgáltam meg.
- Ma lettél húsz éves, még szép, hogy koccintunk. - nevetett fel.
- Te mosod ki! - pillantottam le rá a vállam fölött.
- Jól van, csak ne nyafogj már! - felém küldött vigyora láttán szívem zakatolni kezdett.
- Aj, elegem van. - léptem el előle és lehuppantam mellé. - Majd felhívom anyut, hogy segítsen. - fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
Harry szó nélkül hagyta mérgelődésemet, de boldog nevetését képtelen volt visszafojtani. Belemarkolt a pop-cornba, eközben a tálat visszahelyezte ölébe. Ismét magamra húztam a meleg paplant, ezzel némileg elrejtőzve a világ elől. Ezalatt Hazza kezébe vette a DVD távirányítóját és elindította az általam kiválasztott filmet. Mivel én ma ünnepeltem a születésnapomat, ezért én választhattam mára programot. Kedvem lett volna elmenni itthonról, hogy ne mindig a munkahely és a ház között rohangáljunk, de most kellemesebb volt Harry-vel kettesben filmet nézni, mintha egy emberekkel zsúfolt helyre látogattunk volna el, vagy kimentünk volna a hideg levegőre.
Jelen pillanatban egy cseppet sem számított, hogy ez volt az egyik kedvenc filmem már gyerekkorom óta, a szemem sarkából Hazza mozdulatait lestem hatalmas izgatottsággal. Árgus szemekkel figyeltem, hogy mikor fogja megmutatni nekem édes mosolyát, csillogó smaragd íriszeit, hogy mikor hallhatom boldogsággal teli nevetését.
Újra és újra lejátszódott fejemben egy apró, mégis annál jelentősebb és kérdéseket hordozó esemény, ami képes volt teljesen összezavarni elmémet. A buli éjszakáján megismert "új Harry" még most is meglepetések hadával szolgált számomra. Hazza már úgy tett, mintha akkor semmi sem történt volna, de én képtelen voltam kiverni elmémből a képeket.
YOU ARE READING
Just Friends (Befejezett)
Fanfiction,,Hogy mi az igaz barátság? Sokaknak csak egy színlelt dolog, egy ismeretlen fogalom vagy épp egy jobb kéz, ami kihúz a magányból. Nekem a barátság ennél sokkal többet jelentett. Számomra egy olyan embert szimbolizált, aki már születésemkor belopta...
