Just Friends (Befejezett)

37. fejezet

Még szinte fel sem eszméltem álmomból, de máris hatalmas mosoly ékeskedett ajkaimon. A derekamat ölelő erős kar biztonságot nyújtott a szörnyű világ árgus szemei elől, még akkor is, ha tudtam, hogy a kettőnk kapcsolata Hazza részéről nem volt több szimpla barátságnál. A szívem heves tempót diktálva zakatolt mellkasomban, ami a nyugodt lélegzetvételeimnek köszönhetően lassan emelkedett, s süllyedt. A csendes helyiséget a Harry ajkai között lévő apró résen kiszökő szuszogáshoz hasonló hangok töltötték be. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyi lehetett az idő, de valójában nem is foglalkoztatott. Csak itt akartam feküdni egész nap szerelmem közelségét élvezve.

Testemen jóleső borzongás futott végig a mögöttem fekvő személy orrából kijutó meleg levegőnek köszönhetően. Egy néma ásítás kíséretében nyújtóztam az ágyban, ekkor tenyerem az ágy háttámlájánál lévő hideg falhoz nyomódott. Nesztelen cselekedetem közben barátom karjai még közelebb vontak meleg testéhez, ezért fenekem összetalálkozott ágyékával. Ezt követően eddig csukva tartott szemeim szinte kipattantak, míg arrébb kúsztam tőle. Azonnal a hátamra fordultam, próbálva nem felébreszteni őt.

Szívem a torkomban dobogott az előbbi kis afférunkból kifolyólag. Éreztem a hasamban lévő bizsergést, ami alig egy futó századmásodperc alatt szétterjedt, elérve a létező összes zsigeremet. Barátom karja derekamról a hasam alsó részére simult. Biztos voltam benne, hogy fogalma sem volt arról, hogy én, Abigail Potter feküdtem mellette. Lehet, hogy az álmaiban még Heather volt az "alvótársa".

Teljesen kiment a fejemből Harry tegnapi verekedése, ezért mikor először megláttam az arcát a ma reggel folyamán, ismét ledöbbentem. A szeme alatt éktelenkedő nagy kiterjedésű zúzódás most sokkalta sötétebbnek látszott, mint tegnap. A szemöldökénél lévő fájdalmasnak tűnő szakadás enyhén fel volt dagadva. A Harry egyébként gyönyörű és tökéletlenségeivel együtt tökéletes arca most megsebzett és duzzadt volt. Ha nem ismertem volna őt, azt hittem volna, hogy valami bokszolóval találtam szembe magam.

Mielőtt kikeltem volna a hívogató ágyból, egy lágy csókot nyomtam barátom sérült arcára. Ajkaim érzetére száját egy halvány mosolyra húzta, szempillái megremegtek. Sietősen, de mégis lábujjhegyre emelkedve ballagtam el a szekrényemig, hogy kivehessek belőle egy pár zoknit. Amint az ágy szélére ülve felhúztam azt, el is hagytam a szobát, hagyva Hazza-t tovább aludni.

***

Már csak két bundás kenyérre voltam attól, hogy végleg elkészüljek a reggelivel. A kályha előtt álldogálva fordítottam át a félkész ételt, eközben halkan dúdolgattam egy gyerekkoromból származó kis mondókát. Hajamat egy laza kontyba fogtam, hogy a kócos tincsek ne akadályozzanak a látásban, hisz így is bőven elég volt nekem az, hogy szemüveget kényszerültem viselni. Már vagy ötször elhangzott tőlem az a bizonyos mondóka, ami minden alkalommal megannyi emlékkel hozakodott elő a számomra.

*Visszaemlékezés*

Kicsi lábaimmal kacarászva vágtattam át a kerten, a hét éves Harry felé tartva, aki a kerti székükön üldögélve pihent. Zöld szemeit az égre meresztve tanulmányozta a különféle formát felvevő fehér felhőket. Lábait előre nyújtotta, szinte elfeküdve a székben. Mihelyst meghallotta boldog kacajaimat, felém kapta íriszeit egy hatalmas vigyor kíséretében. Előre nyújtott kezekkel szaladtam felé, ezért kitárta karjait, hogy egy ölelésbe húzhasson. Amint alig egy lépés választott el minket egymástól, megtorpantam, várva, hogy kezeit visszategye ölébe.

- Mi az kis szeplős hercegnő? - kérdezte nevetve.

- Tedd a kezeidet az öledbe, most nem akarlak megölelni! - néztem fel rá barna szemeimmel.