Többször is éreztem valaki meleg leheletét a mellkasomon lévő meztelen bőrnek csapódni. A csiklandós érzés halvány mosolyt csalt ajkaimra még félálmomban is. Karom erősebben fonódott a törékeny test köré, ekkor az illető halkan motyogott valamit úgy, ahogy az éjszaka folyamán több alkalommal is tette. Arcomat beljebb fúrtam dús hajának mélyén, melynek virágillata átjárta bensőm minden szegletét, megdobbantva ezzel szívemet.
- Jó érzés melletted ébredni. - mormogta Tracey álmosan, közelebb bújva meleg testemhez.
- Melletted sem rossz. - ajkaimra egy fáradt vigyor ült ki.
A számomra álmosan is gyönyörű lány homlokára egy nedves csókot hintettem, ezt követően arcát a nyakam hajlatába temette. Ujjaim azonnal tincsei közé kúsztak, fésülgetve haját. Ajkai apró csókokkal jutalmazták meg állkapcsom vonalát, míg körmeit végighúzta gerincem vonalán. Cselekedete nyomán testemen végigfutott a libabőr. Lehunyt szemekkel élveztem gyengéd érintéseit, eközben rendezetlen tincseivel játszadoztam.
- Ma dolgozol? - fogtam meg bal kezét, ekkor aranyosan összefonta ujjainkat.
Álmos szemeimet felnyitottam, hogy végigkémlelhessem puha kézfejét. Középső ujját egy kőberakásos ezüstgyűrű ékesítette, melyet még egyszer sem vett le azóta, hogy találkoztunk. Minden nap minden percében viselte, beleértve a fürdést, az alvást és az edzést is.
- Nem, csak holnap kell bemennem. - csóválta fejét.
Épp készültem a hátamra feküdni, hogy magamra fordíthassam Tracey-t, mikor telefonom erőteljes rezgésbe kezdett barátnőm éjjeliszekrényén. Egy fáradt morgás kíséretében hajoltam át testén, elnyúlva a zajos készülékig. Ennek következtében Trac mocorogni kezdett alattam, próbálva ellenkezni ránehezedő súlyommal szemben.
Amint megkaparintottam folyamatosan rezgő telefonomat, visszafeküdtem előbb elfoglalt helyemre. Anélkül, hogy megnéztem volna a telefon kijelzőjén felvillanó nevet, fogadtam a hívást, majd a készüléket a fülemhez emeltem. Időm sem volt megszólalni, mielőtt egy rémült hang belém fojtotta volna a szót.
- Harry, baj van. - pánikolt Elliott.
- Mi történt? - szóltam bele fáradtan, de mégis aggodalmasan.
- Abi bezárkózott a fürdőbe és nem jön ki. - hallottam, ahogy könnyeivel küszködött.
- Mit csinál odabent? - ültem fel hevesen.
Tracey egy morgással nyilvánította ki hirtelen cselekedetem iránti nemtetszését, majd közelebb mászva hozzám fektette fejét az ölembe. Szabad kezem ismételten megtalálta selymes tincseit.
- Épp ez az, hogy nem tudom. - engedett utat könnyeinek barátom öccse.
A pánik azonnal hatalmas uralmat élvezhetett testem felett. Agyam félelmet keltő képzeteket irányított lelki szemeim elé, amiktől aggodalmam csak még erősebben zúdult vállaimra. Reméltem, hogy csak túlreagáltam, és egyik kép sem fog beigazolódni azok közül, amiket beképzeltem. Éreztem, ahogy arcomból kifutott a szín, kezeim remegni kezdtek. Egy másodperc is elég volt ahhoz, hogy a rosszullét kerülgessen és légzésem is nehézkesebbé váljon.
Hangos és kétségbeesett lélegzetvételeim hallatán fáradt barátnőm felnézett rám. Szemeiben kíváncsiságot véltem felismerni. Tenyeremmel megcirógattam arcát, majd hüvelykujjam telt alsó ajkára siklott, megpihenve a területen. Egy lágy csókkal jutalmazta ujjamat, mielőtt a hátára fordult volna, jobban magára húzva takaróját.
YOU ARE READING
Just Friends (Befejezett)
Fanfiction,,Hogy mi az igaz barátság? Sokaknak csak egy színlelt dolog, egy ismeretlen fogalom vagy épp egy jobb kéz, ami kihúz a magányból. Nekem a barátság ennél sokkal többet jelentett. Számomra egy olyan embert szimbolizált, aki már születésemkor belopta...
