Just Friends (Befejezett)

42. fejezet

*Harry szemszöge*

A mai mozgalmas esküvő után eléggé lefáradtam, ezért szemeim majd le csukódtak vezetés közben. Elég gyakran ásítottam, de inkább csak némán, mintsem hangosan. Minden erőmet bevetettem, hogy ébren tudjak maradni még pár ház erejéig, míg haza nem érünk. Izmaim sajogtak, hisz Abi több mint négy dal erejéig volt a táncpartnerem, utána pedig Nicole-lal lassúztunk végig egy számot. Mindezek ellenére betartottam saját magamnak tett ígéretemet és egy csepp alkoholt sem ittam.

Az autó órája éjszaka 1:23-at mutatott, így nem csodálkoztam, hogy Abi már a mellettem lévő ülésen szunyókált. Egyik kezét a feje alá tette párna gyanánt, bár szerintem még így sem lehetett túl kényelmes fekhely számára egy összegörnyedt testhelyzetet nyújtó anyósülés. Látszott rajta, hogy a biztonsági öv némileg korlátozta őt, mert még álmában is eltaszította azt magától.

A rádió halkan szólt, megtörve a jármű bel terében lappangó monoton csendet, ez némileg segített abban, hogy ébren maradjak. Ujjaimmal átszántottam enyhén összezilált fürtjeimet, közben barátom felé pillantottam. Ajkain halvány mosoly húzódott, ami arra engedett következtetni, hogy szépet álmodott. Az imádni való látvány nekem is mosolyt csalt arcomra, ezért óvatosan végigsimítottam karján.

Egy megkönnyebbült sóhajt hallatva fordultam be az autófeljáróra, majd leállítottam a motort. Ekkor a rádióból származó zaj is egytől-egyig megszűnt, már csak Abi szuszogása adott némi neszt. Nem volt szívem felébreszteni őt, hisz olyan mélyen aludt, látszólag még az álmai is kellemesek voltak. Kimerült agyam gyorsan kattogott, valami ötlet után keresgélve. Hirtelen döntést hozva csatoltam ki biztonsági övét, ezt követően kikászálódtam a járműből. A decemberi jéghideg azonnal megcsapta testemet, ugyanis lusta mód begombolatlanul hagytam szövetkabátomat. Kimért léptekkel szaladtam el a bejárati ajtóig és miután a kulcsot a zárba dugtam, kitártam a nyílászárót.

Visszasiettem a Range Rover-hez, egyenesen az anyósülés felőli oldalra. Miután annak is kinyitottam ajtaját, lehajoltam Abi-hez. Óvatosan nyúltam hóna, majd térde alá, ekkor halkan motyogott valamit, de egy röpke másodpercre sem eszmélt fel álmából. Mikor menyasszonystílusban készültem kiemelni őt, fejem fájdalmasan találkozott össze az autó tetejével, ekkor egy futó pillanatra megdermedtem, szitkozódó szavaim visszafojtása érdekében harapva be alsó ajkamat. Legszívesebben kiüvöltöttem volna az univerzumnak a világ legtrágárabb szavait, de sikerült felnőtt férfi módjára tartanom magam.

Lábammal becsuktam a jármű ajtaját, és az automata érzékelővel lezártam azt. Sietős léptekkel tettem meg az autó és bejárati ajtó közti pár méter távolságot, eközben a nyílászáró még mindig percek óta tárva-nyitva állt, beengedve a lakásba a kinti hideget. Abi feje a vállamon pihent, ezalatt egyik kezét az ölében tartotta, míg a másik a levegőben lógott. Alkalomadtán felmordult, ami belőlem mindannyiszor egy visszafogott vigyort csalt elő. Nagyon aranyos volt, hogy még tudatlan állapotában is beszélt, bár ez jellemző volt rá.

Amint beléptem a ház küszöbén, megláttam a nappali felől jövő halvány fényt. Biztos voltam benne, hogy Elliott éjszakázott, hacsak be nem törtek hozzánk. Óvatosan rúgtam le magamról csizmáimat, de azokat most képtelen voltam eltenni a helyükre a karjaimban alvó lánynak köszönhetően. Mielőtt Abi-t a szobájába vittem volna, a nappali felé vezettek lábaim. Mikor odaértem, megálltam az ajtóban. Barátom öccse a kanapén ült egy nagy tállal az ölében, amiben korábban még pop-corn lehetett. Szemeivel a tévében adott filmre meredt.

- Miért vagy még fent? - kérdeztem halkan.

Ijedten kapta felém fejét, de vonásai azonnal ellágyultak, mikor rájött, én szólítottam meg. Lenémította a televíziót, majd minden figyelmét nekem szentelte.