Just Friends (Befejezett)

68. fejezet

Már az utolsó simításokat végeztem öltözékemen, mikor hangos szitkozódás zaja hasított bele a lakásban lappangó csendbe. A trágár szavak sokasága sejthetően a nappali felől származott, ezáltal lábaim megeredtek az említett helyiség felé. Vállamon pihenő táskám pántját erősen fogtam, ezzel vezetve le a zakatoló szívem okozta feszültséget. Kérdés nélkül meg tudtam állapítani, hogy a mély hang lakótársamtól eredt.

- Minden rendben? - kérdeztem, mielőtt megtorpantam volna a küszöbnél.

Az elém táruló látványtól megannyi elképzelés fészkelte be magát elmémbe, függőben tartva kíváncsiságomat. Nick-re a lehető legérdekesebb helyzetében találtam rá, ugyanis a kanapé háttámláján hajolt át, iparkodva hozzáférni a heverő mögé zuhant pop-corn szemhez. Egyik kezével jó formán elérte a parkettázott padlót, azonban néhány aprócska centiméter meggátolta őt terve megvalósításában. Amint tudomást szerzett jelenlétemről, fejét felemelve tekintett felém. Orcái elvörösödtek zavarában, melyen reakcióját szándékozott leplezni.

- Öhm... - szemeim arca, s a földön időző kukorica között cikáztak. - Szerintem már letelt az öt másodperces szabály, szóval felesleges is lenne megenned azt. - magyaráztam zavartan.

- Erre már én is rájöttem. - nagy nehézségek árán, de sikerült visszakecmeregnie a kanapéra.

Zöld íriszeit kíváncsian legeltette végig fekete csőnadrágom takarta lábaimon, majd tovább haladt egyenesen rózsaszín blúzomig, mely némi rálátást engedett melltartóm okozta szép dekoltázsomra. Tekintete kicsit hosszabb ideig lelt megállapodásra az említett területen, mielőtt szemei ismételten felfedezőútra indultak volna. Mikor meglátta a hajamban díszelgő vékonyka fonatot - miként az koszorút alkotott fejem körül - ajkaira egy halvány mosolyt engedett. Lábaimról még hiányzott cipőm, így szemei rögvest megakadtak pöttyökkel kivarrt zoknijaimon.

- Csinos vagy. Készülsz valahová? - érdeklődött kedvesen.

Éreztem, miként bókja hallatán arcom természetes színét az élénkvörösség váltotta fel, de iparkodtam tudomást sem venni lányos zavaromból adódó reakciómról. Ujjaimmal rámarkoltam táskám pántjára, mialatt szájfénnyel kiemelt ajkaimat szólásra nyitottam.

- Harry-hez megyek. Szerintem ma is ott alszom, ne várj haza! - értesítettem.

- Jó ez így neked? - kérdése hallatán szemöldökeim a magasba szöktek.

- Hogy mondod?

- Már csaknem két hónapja laksz itt, hallok ezt-azt, mikor itt álltok le vitatkozni. - kezdte. - Harry-nek csak a szexre kellesz, de ezt képtelen vagy belátni. - hangneme némiképp lekicsinylő volt barátom irányába.

Szavai hallatán egy aprócska pillanatra az összes hang megrekedt kiszáradt torkomban, az ereimben csörgedező vér a dühöt juttatta el minden kicsiny sejtemig. Kezem tüstént ökölbe szorult vállamnál, miként továbbra is táskám pántjába kapaszkodtam. Amennyiben nem lett volna bennem elegendő tartás, lefejeltem volna lakótársamat úgy, ahogy néhány nappal ezelőtt szerelmemet is... azonban eme alkalommal a bűntudatot kitaszítottam volna lelkemből.

- Mondd, te mégis mit tudsz rólam, és Harry-ről? - kértem számon felemelt hangon. - Az igaz, hogy nálad élek, hogy itt eszem, a te kádadban fürdök, a te házadban mosom ki a piszkos ruháimat. Sőt... fizetem a rezsi felét is minden hónapban kivétel nélkül, de ettől függetlenül semmi közöd nincs a magánéletemhez, ahogyan nekem sem a sajátodhoz. - fakadtam ki, kezeimmel erősen gesztikulálva. - Sosem kérdezem, mi a helyzet veled nőügyekben, mert nem tartozik rám az életed e része, bár valójában kicsit sem érdekel. - kiabáltam. - Megtennéd, hogy te sem kutakodsz az én magánéletem után, és békén hagysz?