Mintha csak randira válogattam volna ruhát, annyira töprengtem a megfelelő ajándékzacskó kiválasztásán. A biztonság kedvéért ötöt vettem a könyv mellé, de mégis úgy éreztem, hogy ezek közül egyik sem a tökéletes darab volt. Próbáltam a Harry stílusához illőeket venni, de olyanokat nem nagyon árultak. Nem akartam virágmintásat, kiskutyásat, sem pedig Micimackósat adni neki, ezért maradtam az egyszerűbb mintázatoknál.
Hosszas megfontolás után az egyik pöttyösre esett a választásom, hisz Hazza megannyi pöttyös inggel rendelkezett, akkor biztos kedvelte ezt a fajta mintázatot. Kinyitottam az ajándékzacskót és belecsúsztattam a barátom által keresett könyvet. Szerencsére pont volt nálunk hét darab, ezért az egyikre azonnal le is csaptam.
- Hogy képzelted, hogy egy méregdrága bulira költötted el azt a pénzt, amiért Én dolgoztam meg? - üvöltött apu a szomszéd szoba felől.
Biztos voltam benne, hogy most Colin-t szemelte ki áldozataként, hisz már csaknem három napja egyfolytában vele vitatkozott. Az anyuval való konfliktusokat kerülni kezdte, Elliott-ot békén hagyta és velem sem foglalkozott különösebben. Amióta feleseltem vele - azaz már csaknem egy hónapja - egy hangot sem intézett felém. Azóta csak levegőnek tekintett, ami valójában kegyetlen fájdalmat okozott, de próbáltam a lehető legmélyebbre nyomni magamban ezt az érzelmet. Nem kellett még egy dolog, így is nehéz volt az életem.
- Nem érdekelnek a kifogásaid. - apu fülsüketítő hangjára megugrottam ágyamon.
Egy gondterhelt sóhaj megeresztése közben másztam le a matracról és elballagtam az asztalomon pihenő telefonomig. Szükségesnek éreztem megkérdezni Harry-től, hogy otthon lesz-e, mert nem szándékoztam összetalálkozni a barátnőjével. Még mindig tartottam tőle, és ezt a tényt már magamnak is rég bevallottam. Félelemben tartott, ezzel győzedelmeskedve fölöttem. De akkor sem hagytam, hogy Harry és közém álljon.
Fejből ütöttem be barátom telefonszámát és már hívni is kezdtem őt. Apu nehéz léptei visszhangoztak az emelet folyosóján, miután becsapta bátyám szobájának ajtaját és leviharzott a földszintre. Annyira hallgatóztam a folyosóról jövő zajok után, hogy enyhén megijedtem, mikor meghallottam Hazza reszelős hangját a vonal túlsó végéről.
- Szia, Ab. - hangja mosolygós volt.
- Szia. - csóváltam meg fejemet, ezzel visszacsöppenve a jelenbe. - Zavarlak? - érdeklődtem félénken.
- Hányszor megmondtam már, hogy te sosem zavarsz? - kuncogott fel aranyosan.
Hangja hallatán szívem heves zakatolásba kezdett mellkasomban, aminek okával nem voltam tisztában. Ujjaimmal átszántottam vállamra omló vörös tincseimet, ezzel enyhén elrendezgetve azokat. Mutató-, és középső ujjam közé fogtam egy kicsike hajtincset, majd azt kezdtem el piszkálgatni. Hirtelen kíváncsiság öntött el a háttérből jövő halk neszek hallatán.
- Mit csinálsz? - kérdeztem rögtönözve.
- Épp most zuhanyoztam le. - válaszolta. - Most tettem el a samponos flakont. Azt hallhattad. - nevetett fel kíváncsiságomon.
- Ma otthon vagy? - tettem fel azt a kérdést, amiért eredetileg hívtam.
- Majd négy után el kell mennem dolgozni, de addig itthon vagyok. - magyarázta. - Miért? - kíváncsiskodott.
- Ja, öhm... csak... kérdeztem. - titkolóztam hebegve.
- Abi. - csak ennyit mondott, de értettem szándékát.
YOU ARE READING
Just Friends (Befejezett)
Fanfiction,,Hogy mi az igaz barátság? Sokaknak csak egy színlelt dolog, egy ismeretlen fogalom vagy épp egy jobb kéz, ami kihúz a magányból. Nekem a barátság ennél sokkal többet jelentett. Számomra egy olyan embert szimbolizált, aki már születésemkor belopta...
