Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Prológus

A nevem Serena Freese és ez az én történetem...

Az anyám sikeres krimi írónő.
Az apám történész és egy neves múzeumnál dolgozott.
Van egy bátyám, Brandon késöbb az iskola menő sráca lett.
Itthon totál kedves aranyos volt, imádott velem játszani.

De minden megváltozott 8 éves koromban.
Anya kitalálta, hogy utazgassunk, mert úgy még jobban jönnek az ötletei.
Apám otthagyta az állást, és inni kezdett.
A bátyám és én elég nehezen viseltük, sehol nem tudtunk beilleszkedni. 6 ország és 39 város....az anyanyelvünk angol, de beszélünk olaszul,spanyolul,franciául és németül.

Apám egyre erőszakosabb lett az ital miatt, Anyám pedig tűrte.
Brandon rengetegszer összeveszett a szüleinkkel, így amint 18 éves lett  otthagyott anyáékkal és egy amerikai kisvárosba költözött.
Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, ő kemény motoros srác lett, én pedig tűrtem apámat ameddig lehetett.

Ha csináltam valamit ami nem tetszett neki egyből üvöltözni kezdett. A 16. születésnapomon mikor meghívtam 1 lányt, akivel eléggé jóban lettem, nem engedte be a házba. Őrjöngeni kezdett, hogy mit képzelek magamról, ez az ő háza a végén pedig megpofozott. Ez volt az első, hogy tettlegességig fajultak a dolgok, én pedig elmondtam a bátyámnak.

Megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj és, hogy miután 18 leszek hozzáköltözhetek. Semmit nem akartam jobban, csak tényleg elszakadni apáméktól.

A szülinapom után 4 nappal miután hazaértem kiabált és megszorította a kezem. Brandon beszélt vele, ő pedig kitagadta a családból.

Most 17 éves vagyok, azóta az eset óta tettlegességre mégegyszer sor nem került. Éppen Londonban vagyunk, már 5 hónapja és nemsokára ősziszünet.

Mindenben próbáltam apám kedvére tenni, kitűnő tanuló vagyok, mindig segítek otthon, mindenben. Anyámat egyáltalán nem érdekli, hogy mi van velem. Folyamatosan csak az asztalnál ül és a laptopját bámulja.

Mikor hazaértem mint mindig, az asztalnál ült. Apám a nappaliban nézte a tv-t, sörös üvegekkel az asztalon.

-Menj és csinálj vacsorát.-kiabálta.
-De talnulnom kell.-
-Feleselsz?? Húzzál a konyhába és csinálj kaját. Tanulsz este.-
-Rendben.-

Bementem a konyhába, a kuka tele volt szeméttel, a mosogatóban állt a mosatlan.

-Szia. Milyen napod volt?-lépett be anyám a konyhába.
-Szia..hát egész jó.-mondtam meglepődötten.
-Remek, az ősziszünetben költözünk.-mosolygott, majd visszament a laptophoz.
-Várj, mi??-mentem utána.
-Szünetben költözünk Green Dale-be.-majd folytatta az írást.
-Már megint?? De hisz nem úgy volt, amikor Londonba költöztünk, hogy vége az utazgatásnak?-
-Ne hisztizz. Szép kisváros, tetszeni fog.-
-Tudjátok mit? Elegem van, nem fogok elköltözni. Mindig az van amit ti akartok, mikor vettétek figyelembe, hogy én mit akarok?? Soha, szóval itt az ideje.-emeltem fel a hangomat.
-Mit merészelsz te kis csitri?-állt fel apám tántorogva az italtól.
-Bill.-
-Te ne szólj ebbe bele.-mutatott fenyegetően Anyám felé.
-Nem költözök el, elég volt.-
-Azt csinálod amit én mondok, márpedig ha azt mondom, hogy költözöl akkor költözöl, megértetted?-majd megragadta a kezem.
-Engedj el, ez fáj.-
-Nem érdekel, kérdeztem valamit.-kiabálta.
-Igen.-mondtam könnybe lábadt szemmel.
-Húzzal pakolni.-

Megfogtam a táskámat és felszaladtam az emeletre. Próbáltam elfolytani a sirást Apám elött, nem akartam, hogy lássa, gyenge vagyok.

De hát mit tehetnék? Amíg nem leszek 18, addig azt kell tennem, amit ők mondanak. De szerencsére már nem sokat kell kibírnom.
Anya, Green Dale-t mondott...nem oda költözött Brandon is??
Felkaptam a telefonom és felhívtam.

-Szia hugi, minden rendben?-
-Szia, öhm...Green Dale-be költözünk.-
-Ide??-hallottam a hangjából a meglepődést.
-Igen. Apa tud róla, hogy te is ott laksz?-
-Nem, csak Anya. Szerinted direkt ezt a várost választotta?-
-Nem tudom.-
-Oké, hallom a hangodból, hogy történt valami. Apa bántott?-
-Brandon...-
-Ne csináld ezt, bántott?-
-Nem, csak megszorította a kezem. Jól vagyok..-
-A fenét vagy jól...-
-Kérlek ne csinálj semmit, rendben?? Ezt a pár hónapot már kibirom.-
-Alig várom, hogy végre hozzám költözz és biztonságban tudjalak.-
-Szeretlek bátyus.-
-Én is szeretlek, neharagudj de most mennem kell.-
-Rendben, késöbb beszélünk.-