Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

2./14 - Segíts

-Legyen.-vettem fel a nyakláncot.
-Hány vámpírt vesztettünk?-
-Ez a beszéd.-ölelt meg Brandon.

-A vámpírok közül, akik mellénk álltak 12-őt. Azért érkeztünk az erdőben is később, mert 2 szörny feltartóztatott minket. Az egyiknek 4 keze volt amikben kardokkal hadonászott, a másik négykézláb közlekedett, hosszúkás feje és sok szeme volt. Emellett a szája 2 oldalán csápok mozogtak. Seth így szerzett egy elég csúnya sérülést. A küzdelmet végül mintha feladták volna, visszavonultak.-sorolta Sam.
-Hol van Seth?-
-A kunyhóban, az erdőben. Theo elsem mozdul mellőle.-
-Azonnal oda akarok menni.-
-Nem lehet Serena.-szólalt meg Derek.
-Mégis miért?-
-Nekünk még van egy kis elintéznivalónk. Minél hamarabb megyünk, annál jobb.-
-Igazad van.-
-Hova mentek?-kérdezte Brandon.
-Sajnálom, de ezt senkinek nem fogom az orrára kötni. Bízzatok bennem. Max 2 nap és jövünk.-
-Rendben.-
-Megyek, összeszedem ami kell. Utána indulhatunk.-

Derek bólintott, én pedig felmentem a szobámba.

Elővettem egy hátizsákot és beleraktam pár zseblámpát és pulcsit. Többre úgy hiszem nem igen lesz szükség, úgyhogy felkaptam a táskát és az ajtó felé indultam, mikor hirtelen előttem termedt Shawn.

-Jesszus. Te meg mit keresel itt?-
-Tudni akartam, hogy vagy.-
-Elég jól ahhoz, hogy nemsokára legyőzzem Elizabethet. Köszönöm a kérdést.-

Shawn megragadta a csuklóimat és nekinyomott a falnak.

-Mit művelsz?? Azonnal eressz el.-
-Régen szeretted amikor átvettem az irányítást.-hajolt egyre közelebb a nyakamhoz.

Forró lehellete égette a bőrömet, amikor pedig ajkai a nyakamhoz értek, teljesen elvesztettem az eszem.

-Shawn, eressz el.-mondtam csukott szemmel, bizonytalanul.
-Nem.-lehelte ajkaimra.
-Akkor mondom határozottabban, most azonnal engedj el.-
-Rendben.-

Lassan elengedte a csuklómat és eltávolodott tőlem.

-Azt hittem, hogy...-
-Ne is folytasd. Tudom, az elején én kerestem rettentően a társaságodat, mert szeretlek. De te elutasító voltál, aztán jöttek a gondok. Nem tudom, vajon észrevetted-e, hogy harcban állunk és az apámat elrabolták. Legközelebb akkor közeledj felém, amikor már te magad is tudod, hogy pontosan mit akarsz, mert még mindig képes vagy elvenni az eszem.-hadartam el és elindultam volna, amikor megfogta a kezem.
-Ne becsüld le az ellenséget. Mert ha így teszel, az lesz mindannyiunk veszte.-
-Jól tudom. Ezt a hibát nem követem el.-

A kezemre néztem, majd Shawnra. Vette az adást, mivel elengedett, én pedig lerobogtam a lépcsőn.

-Indulhatunk.-
-Rendben, sietünk vissza. Addig is, húzzátok meg magatokat és vigyázzatok.-
-Ne aggódj, nem lesz itt semmi baj.-mondta Morgana.
-Ser, nem akarsz felvenni még egy felsőt?-nézett végig rajtam Sofi.
-Ohh, de.-fordultam a lépcső felé.
-Tessék, gondoltam nem melltartóban akarsz menni.-nyújtotta a kedvenc szürke felsőmet Shawn.
-Igazán köszönöm. De viszont kikérem magamnak, mert ez nem sima melltartó. Ez sportmelltartó.-

Paul kuncogni kezdett, majd megköszörülte a torkát és komoly fejet vágott.

-Akkor induljunk.-

Derekkel elhagytuk a házat, én nagyon elvoltam foglalva a nyakláncommal, amit bedugtam a felsőm alá, de Ő közben megállt előttem, így nekiütköztem.