Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

1098

Seth és én is hazavittük a lányokat.

-Akkor holnap találkozunk.-mondta Sofi, felém fordulva.
-Igen.. Nagyon remélem, hogy Serenának semmi baja.-
-Ne aggódj Brandon, Shawn is vele van. Biztos vagyok benne, hogy minden oké.-
-Köszönöm.-
-Ugyan mit?-mosolygott.
-Hogy velem vagy.-
-Hisz szeretlek...és a legjobb barátnőm eltűnt.-
-Na jólvan...ideje menned. Késő van.-

A motoromhoz mentem, mikor Sofi a semmiből a hátam mögött termedt, megragadta a kezem és maga felé fordított.

-Beszari...-majd megcsókolt.

Kezeimet a dereka köré fontam és szorosan magamhoz öleltem.

-Khomm.-hallottuk az ajtó felől.
-Azt hiszem az apád minket néz.-súgtam a fülébe.
-Nézzen csak.-majd megpuszilt.
-Holnap is lesz nap, fiatalok.-
-Rendben, apaa.-nyújtotta az utolsó szót, majd az ajtó felé ment.
-Jó éjt.-
-Neked is.-fordult vissza és megvillantotta édes mosolyát.

Az apja kissé szigorúan felém pillantott, majd felszálltam a motorra és haza indultam.

Kinyitottam az ajtót és megcsapott az alkohol szaga.

-Apa.-kiabáltam.
-Mivan??-kérdezte a kanapén ülve.
-Mi a f@sz van ember?? Szedd már össze magad. A lányod kint van az isten hátamögött, te pedig itt piálsz. Ennyire volt neked fontos?? Ennyire?? Mostmár végre nem púp a hátadon, mi?? Gondolom mennyire örülsz, hogy megszabadulhattál tőle, de pár órája még te játszottad az aggódó apukát.-kiabáltam.

Mire felpattant és megütött.

-Szóval ez vagy te még mindig. Hogy nem ég le a bőr a képedről?? Tudtam, hogy nem hagyhatom Serenát továbbra is kettesben veled. Mi lett volna ha hamarabb kezded el és ő kapja most ezt a pofont?? Szégyen vagy....-

Megfogtam az asztalon lévő sörös üvegek egyikét és a tartalmát apámra öntöttem.

Kiviharzottam a házból és felpattantam a motoromra.

Miután a vagy fél óráig ültem a motoron és 200-al mentem körbe-körbe lenyugodtam és elmentem a rendőrségre.

-Jó estét. Miben segíthetek?-nézett fel a recepciós.
-A hugom eltűnt, keressék meg.-
-Azóta mennyi idő telt el?-
-7 óra.-
-Sajnálom, jöjjön vissza 17 óra múlva.-majd tovább nézte a gépet.
-Maga most szórakozik velem?-emeltem fel a hangomat.

Értetlenül ismét rám nézett.

-A hugom eltűnt...tudom, hogy kikkel van...de.-majd belevágott a szavamba.
-Tudja, h kikkel van?-
-Igen...de..-
-Akkor vegye fel a kapcsolatot a társai egyikével és probléma megoldva. Tini, ez normális.-
-Nem érti, a hugom nem ilyen.-
-Minden szülő ezt mondja a gyerekéről.-
-Nem is figyel rám.-csaptam az asztalra.
-Kérem távozzon.-állt fel a férfi.
-Keressék meg a hugomat.-
-Kérem kísérjék ki..-nézett a terem végébe, a biztonságiakra.
-Rohadjanak meg..-majd azok felé fordultam.-Hozzám ne merjenek érni.-majd kimentem az épületből.

Eszembejutott, az egyik haverom akitől kérhetek segítséget. Elmentem a lakására.

-Mondd mi kéne.-ült le.
-A hugom eltűnt. A képével, nevével és a számommal ellátott plakátok.-
-Ülj le, adj képet és várj türelmesen 2 órát. Mennyi kéne?-
-Minél több, annál jobb.-
-Rendben.-

Ez a 2 óra maga volt a pokol...olyan tehetetlennek éreztem magam, még mindig.

-Kész.-
-Mennyi??-mentem oda az asztala mellé.
-1098. És még a közösségi oldalakon is fent van.-
-Kössz haver.-
-Nincsmit. Remélem megtalálod a csajt...nagyon csinos pofija van.-

Szúrós pillantást vetettem rá, mire csak kínjában mosolyogni kezdett.

-Bocs haver...én izé ...csak szép lány.-
-Tudom.-majd lementem a motoromhoz.

Az összes plakátot elraktam, majd beugrrottam a régi lakásomra.
Az összes cellukszot és szikszalagot magamhoz vettem, meg az ollót is. Teletankoltam a motort, majd nekiindultam.

Először Green Dale-t majd a körülötte lévő városokat plakátoztam össze.

Reggel 6-re értem vissza a városba, majd hazamentem.

Apám nyilván kiszellőztetett és kitakarította a szőnyegből az alkoholt. Mert semmi nyoma sem volt a történteknek.
Az egész házat körbenéztem, de nem volt otthon senki.
Felmentem Serena szobájába, a kezembe vettem a kedvenc, Musus plüssét és leültem az ágyára.

-Ohh Drága kis hugom. Hol vagy most?? Legalább azt tudnám, hogy biztonságban vagy és van hol aludnod.. De miért mentél el? Miért hagytál itt? Hisz még csak most kaptalak vissza...de máris elhagytál...miért?-majd bedőltem az ágyba könnyes szemmel.