Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Levél...

Jó párat húztunk belőle mind a ketten, majd elmentünk az egyik nyugis folyosóra.

-Akarlak.-mondta Mike, miközben a kezei egyre délebbre csúsztak.
-Nem lehet.-mondtam.

De Mike megsem hallotta, majd megcsókolt és nekinyomott a falnak.
Az ajkai egyre lejjebb csúsztak és a nyakamat, csókolgatta.

-Mike elég, hagyd abba.-

Válaszul megszorította a csuklóimat és erősen a falhoz szorított és szívni kezdte a nyakamat.

-Elég, eressz el.-
-Akarlak..-majd forró csókot lehet az ajkaimra.
-Engedj el.-majd kiakartam szabadítani a csuklóimat.
-Rendben.-majd elengedett és egy lépést tett hátra.-Shawn miatt van ugye??-
-Szeretem..-
-De hisz, amit mondtam róla?-
-Emlékszem mit mondtál, az pedig egyáltalán nem igaz. Shawn nem nőcsábász.-
-Honnan tudod?-
-Megérzés. Azt viszont tudom, hogy mi nem illünk össze. Te nálam jobbat érdemelsz.-
-De nekem te kellesz.-
-Mike, tévedsz.-majd bementem a fürdőbe.

A tükör elé álltam, a szám szélén seb, a nyakamon pedig halvány rózsaszínes szívásnyomok.
Na már csak ez hiányzott, hogy fajulhatott ez idáig.

Azonnal felhívtam Brandont, hogy jöjjön értem és vigyen haza. Szegényt hajnali 00:38-kor felkeltettem.

10 perc múlva már ott is volt értem.

-Csinált valaki valamit amit nem akartál?-
-Nem.-mondtam végül.
-Szállj fel hugi.-

Felszálltam mögé, majd hazavitt.

-Apa itthon van?-
-Nem hiszem. Köszönöm, hogy elhoztál.-
-Vigyázz magadra, szia.-

Bementem a házba, majd késztetést éreztem, hogy odamenjek anya laptopjához.
Felnyitottam és megnéztem a már majdnem befejezett könyvét.

Ekkor vettem észre, hogy egy kék papír széle kilóg a laptop alól, ez állt benne:

"Kislányom.
Tudom, hogy az utóbbi években nem voltam jó anyád, de mindig is szerettelek téged és a bátyád is. Próbáld meg kibékíteni őket, hamár én nem leszek. Most biztosan azt kérdezed magadtól, honnan tudtam, hogy megfogok halni. 2 hónapja észlelem magamon az infarktus tüneteit, de nincs erőm tenni ellene semmit. Ne ítélj el miatta, szeretlek. Légy jó!

Anya"

Hát én ezen elkezdtem bőgni, az anyám ha úgy vesszük öngyilkos lett. Nem értem, nem értem miért döntött így.

-Sajnálom Anya, de Brandon és Apa sosem fognak kibékülni...-majd felmentem a szobámba, elraktam a levelet és lefeküdtem.

Másnap reggel nagy csörömpölést hallottam a konyhából.

-Mi történt?-rohantam le.
-Se..semmi.-mondta nagy nehezen apám az italtól tántorogva.
-Apa, már megint?-
-Hagyjál békén. Inkább takaríts fel.-majd bement a nappaliba.

Összetört poharak hevertek a földön, így elkezdtem takarítani.
Miután végeztem benéztem a nappaliba, Apám aludt.

Kikapcsoltam a tv-t és elvettem az asztalról a bort.

-Tedd le.-mondta csukott szemmel.
-Nem, nem ihatsz többet.-
-Azt mondtam tedd le. MOST. Vagy most már nem elégszel meg anyáddal?-nyitotta ki a szemeit.
-Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.-
-Te ölted meg anyádat, miattad halt meg.-
-Ez nem igaz.-
-Ohh dehogyis nem. Kikészítetted szegény nőt a marhaságaiddal.-

Levágtam a boros üveget az asztalra és faképnél hagytam apámat. Legszivesebben visszaszóltam volna, de akkor megint én húztam volna a rövidebbet.

Hétfőn reggel felkeltem, elvégeztem a reggeli rutinomat, majd raktam egy kis alapozót a nyakamon lévő, halvány foltra.

Apám a kanapén horkolt, én pedig elindultam a suliba.

-Szia.-halottam a hátam mögül.
-Mit akarsz?-
-Figyelj nagyon sajnálom a tegnap elötti estét. Berúgtam és nem tudtam kordában tartani magam.-
-Mike...ne kérlek.-
-Egyszerűen az érzéseim ellen nem tehetek semmit. Mit vársz tőlem?-

Megálltam és Mike szemeibe néztem.

-Először is, felejtsük el a szombatot. Másodszor pedig, fogadd el, hogy én Shawnt szeretem.
Harmadszor...elmondom megint, jobbat is kaphatsz nálam.-majd ismét megidultam.

-De nekem te kellesz.-
-Mike. Nem én, téma lezárva.-
-De....jó, akkor legalább barátok vagyunk?-kérdezte reménykedő arccal.
-Igen.-
-Oké.-mosolygott.

Nagyon kedves srác, meg minden...de az én szívem másért dobog.

Egyre jobban azon járt az eszem, hogy mit mondjak Shawnnak...