Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

...ők lemondtak rólam...

-Nem...én..ez túl sok nekem. Először anyám halála...az álmaim-látomásaim, aztán a vámpírok és az, hogy parafenomén vagyok vagy micsoda...megakarnak ölni és most megakartak erőszakolni. Rohadtul nem vagyok jól.-majd kicsordult a szememből a szomorúságot és ijedtséget jelző, első könnycsepp.

-Sajnálom.-húzott magához Shawn és szorosan átölelt.-Soha többet nem hagylak magadra, ígérem. Mindig vigyázok rád, senki sem árthat neked. Szeretlek.-

Shawn karjai között mindig biztonságban érezem magam, mindig megtud nyugtatni. Soha sem akarom elveszíteni...ő életem értelme.

Felnéztem a csillogó barna szemeibe, majd elmosolyodott.

-Hova tűntél el?-
-Csupán 20 percre hagytalak magadra, levittem a kocsiba a táskáinkat és vettem a büfében kaját.-
-Legközelebb ébressz fel, ne hagyjál egyedül.-bújtam oda hozzá.
-Rendben.-majd megpuszilta a fejem búbját.
-Na szerelmesek...akkor kaphatnék egy kis vizet?-mosolygott Nikki.
-Persze.-

Shawn a táskából előhúzott egy üveg vizet és odaadta Nikkinek.

-Mennyi még az út?-
-Nem tudom pontosan...de úgy néz ki, hogy még 2 nap.-
-2 nap??-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen annyi. Tudod Moon Dale az ország másik végén van..oda pedig nem lehet egyik pillanatról a másikra jutni.-
-Jó oké, tudom..-
-Nikki, szerinted ha James itt volt..akkor a másik 3 is?-
-Nagy valószínűséggel igen...de remélem leráztuk őket.-
-Azt én is.-néztem hátra.
-Hívd fel Adamet.-
-Oké.-

Shawn előkapta a mobilját, majd kihangosította a telefont.

-Na mi a helyzet?-
-Adam...letudjuk valamerre rövidíteni az utat?-
-Nikki...pont te tudod a legjobban, hogy az nem ilyen könnyű.-
-Miért nem?-kérdeztem.
-Azért, mert ha lerövidítjük kocsival az utat, a hegyekbe már nem vezet fel út. Lekell raknunk a kocsit és túráznunk kell.-
-Mennyivel rövidül meg a kocsi út?-kérdezte Shawn.
-Úgy...16 órával.-vágta rá Paul.
-És mennyi idő alatt érünk fel a hegyre?-
-Attól függ mennyire sietünk...max fél nap.-

Shawnra néztem, aki elmélyülten nézett maga elé.

-Rövidítsünk.-mondta végül.
-De hát...miért?-kérdezte Adam.
-Mert James már így is rátámadt Serenára. Márpedig ha ő itt volt, akkor a másik 3-om sem lehet messze.-
-Igaza van..-mondta Nikki.
-De azért jól vagy csajszi?-kérdezte Adam.
-Öhm...fogjuk rá.-mondtam.
-Jó, akkor rövidítsünk. Nikki mentek előre?-
-Nem, maradjatok csak ti elöl.-
-Oké.-

Próbáltam lenyugtatni magam azzal, hogy mostmár minden rendben lesz...de semmi sem lesz rendben.
Elizabethet nem tudom legyőzni...érzem, hogy borzalmas dolgok történnek még itt.

Shawn mintha tudta volna mire gondolok, megragadta a kezem és magához húzott.

-Minden oké lesz...próbálj megnyugodni. Rendben?-
-Shawn..-
-Ne..kérlek. Tényleg próbálj meg lenyugodni. Mostmár itt vagyok.-

Arcára pillantottam, vonásai lágyak voltak és magabiztosan mosolygott.

Lassan lecsukódtak a szemeim...és megjelent elöttem egy csodálatos rét amit erdő vett körbe.

                             ¤¤¤

Láttam, ahogy Anya,Apa,Brandon és én...1 évvel az utazgatások kezdete elött piknikezünk.

-Serena...ne csináld.-mosolygott Anyu.

Ekkor felpattantam és leöntöttem vízzel a bátyámat.