Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Ne merj nekem hazudni...

-Bocs.-nyögtem ki.
-Serena?-fordult felém Apám.
-Öhm, én..szia apa.-

Megragadta a kezem és kirángatott az épületből.

-Mi a fenét keresel itt?? Az iskolában kéne lenned.-
-Én csak, az osztályfőnök elengedett, anya miatt.-
-És mi a f@szomat keresel itt?-
-Én csak..Brandont.-
-Na igen, amiatt még számolni fogunk, most pedig húzzál haza ha már a suliból lógsz.-
-Jól van.-

Apám visszament, én pedig elindultam haza.
Ottjon bedőltem az ágyba, és azon gondolkodtam mekkora barom voltam amiért olyan dolgokat mondtam Shawnnak.

Apám csak éjfél körül ért haza, én pedig még reggel 9-kor is az ágyban voltam.
Berontott a szobámba, lerántotta rólam a takarót, mire felültem.

-Szóval mi a helyzet a te drága bátyáddal?-
-Semmi.-
-Ne merj nekem hazudni, megértetted??-
-Nem hazudok, párszor találkoztam vele és beszélgettünk.-

Megfogta a kezem és felrántott az ágyból, majd nekivágott a falnak, a kezeivel a kezeimet szorította. Éreztem ahogy bűzlik az italtól.

-Azt mondtam ne merj nekem hazudni.-
-Nem hazudtam.-mondtam mostmár bátrabban.
-Ha még egyszer megtudom, hogy Brandon közelébe mész, ne akard tudni mit fogok tenni. Megértetted?-
-A bátyám, nem tilthatsz el tőle.-

Elengedett, majd azzal a lendülettel pofonvágott. Az arcomhoz kaptam a kezem, a szám felső sarka különösen fájt, majd észrevettem a vért.

-Ha mégegyszer ellent mondassz nekem. Kiverem a fogadat.-majd bevágta az ajtót maga után.

Összehúztam magamat a földön és csak sírtam.
Elvesztettem az Anyámat, aki valamilyen mértékben kordában tudta tartani apámat.

"Shawn, bárcsak itt lennél velem. De persze ezt is elkellett csesznem...egy idióta vagyok."

Apám elment én pedig megnéztem a postaládát. A címlapon.."Meghalt a sikeres krimi írónő. Az egész világ gyászol."

Na mostmár biztos, hogy a barátaim is tudomást szereztek mindenről, de legalább nem kell magyarázkodnom nekik, kivéve Shawnnak. Ha ezek után nem küld el ő...

Apám nem jött haza, gondoltam megint a kocsmában issza részegre magát, de nem nagyon hiányzott.
Épp könyvetolvastam, amikor megrezzent a telefonom. Üzenet jött Theo-tól.

-Szia. Nem rég olvastuk a hírt az újságban. Mind sajnáljuk, és ha szükséged van valamire, akkor csak szólj.-
-Szia, köszönöm.-
-Tegyük át a holnapi bulit...?-
-Ne, miattam nem kell.-
-Sajnálom, hogy kihagyod, de megértjük.-
-Nem hagyom ki.-
-Mi?-
-Elmegyek holnap.-
-Biztos vagy benne?-
-Igen.-
-Ez fantasztikus. Akkor majd találkozunk.-

Igen, 2 napja meghalt az anyám, de túlkell tennem rajta magam. Mivel nem volt különösebben semmilyen kapcsolatom vele, kezdtem elengedni. Ezentúl minden alkalmat kihasználok, hogy ne kelljen apámmal egy levegőt szívnom.
Mostmár csak abban reménykedtem, hogy Shawn is ott lesz és bocsánatot tudok kérni.

Másnap reggel a telefonomra ébredtem, a bátyám volt az.

-Szia. Hogy vagy?-kezdte.
-Szia, hát..megvagyok.-próbaltam meggyőző lenni.
-Mi történt?-
-Semmi.-
-Serena. Utálom amikor ezt csinálod. Mit csinált veled?-
-Semmit, tényleg.-
-Otthon van?-
-Nincs, miért?-
-Csak kérdeztem, ha megtudom, hogy bántott..-
-Nem, de most leteszlek. Szia.-

Azt utálom magamban, hogy akármennyire is szeretnék ilyen helyzetben hazudni, nem megy. Akár így akár úgy, de mindig lebuktatom magam.

20 perc múlva a konyhában csináltam kaját, amikor meghallottam, hogy egy motor most parkol a házunk elött.

-Ne, ezt nem hiszem el, Brandon.-majd kiszaladtam a fürdőbe és leragasztottam a sebet a szám szélén és igyekeztem elfedni a pici sebtapaszt egy kis alapozóval.

Hallottam, hogy nyílik az ajtó, és Brandon a nevemet mondogatja.