Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Probléma

-Ki volt az?-érdeklődött Brandon.
-Csak a korházból..apa felébredt.-
-Menjünk.-
-Nem, én megyek. Ti maradtok.-mosolyogtam.
-Biztos?-
-Igeeen.-

Elindultam a korházba, Brandon és Sofi pedig kezelésbe vették a bátyám motorját.

-Na és mi is a gond vele?-
-A kipufogó..-grimaszolt.
-Értem...-
-Ideadnád azt a csavarkulcsot?-
-Melyiket?-

Brandon elhajolt a láda felé, Sofi pedig észrevette, hogy dől a motor.

-Azt a k@rva.-nézett tátott szájjal Brandon.

Sofi térdelve tartotta meg a kb 170 kg-os motort.

-Azért segíthetnél.-nyögte ki.

Brandon felállt és felegyenesítette, majd letámasztotta a motort.

-Jól vagy?-térdelt Sofi mellé.
-Én igen, na és te? Rád dőlt majdnem, nempedig rám.-
-Ez...hűhaa..vagyis..lány létedre, hogy tudtad megtartani?-
-Nem tudom..elég erős lettem pár hónapja.-gondolkozott Sofi.
-Gyorsabb is vagy?-
-Öhmm, azt hiszem, miért?-
-Történt veled az elmúlt hónapok valamelyikében valami furcsa amit nem mondtál el senkinek?-
-Brandon, kezdessz megijeszteni. Biztos nem sérültél meg?-majd szemügyrevette Brandon fejét.
-Jól vagyok..csak válaszolj. Tudnom kell.-
-Hát...de, 4 hónapja az erdőben történt egy fura eset. De aztán nyoma sem volt másnapra...sztem csak álmodtam.-mosolygott.

Brandon láthatólag elgondolkozott.

Feltűnt a láthatáron Theo és Seth,nevetgéltek majd odamentek Sofiékhoz.

-Minden rendben?-kérdezte Seth.
-Persze, de majd beszélnem kell veled.-
-Rendben.-
-Sajnos mennem kell.-nézett az órájára Theo.
-Máris?-
-Igen, de nagyon jól éreztem agam és örülök, hogy megismertelek.-

Seth válaszul csak megölelte a lányt.

-Akkor hétvégén megleplek egy kis dologgal.-mosolygott a srác.
-Ohh...rendben.-
-Menjetek szobára..-mondta halkan, mosolyogva Sofi.
-Sofi, jössz velem?-
-Öhm...igen.-

Elköszöntek egymástól,majd Sofi és Theo hazaindult.

-...szerzek neki egy bőrdzsekit, aztán elviszemmotorozni.-
-Ez mind fantasztikus, király, hogy így bejöttök egymásnak, de van egy megoldatlan problémánk.-
-Miről beszélsz Brandon?-
-Emlékszel amikor 4 hónapja meglógott előlünk az omega?-
-Igen.-
-Okozott egy kis problémát még mellé.-majd Brandon Sofi után nézett.
-Ne..-esett le a dolog Sethnek.

Eközben beértem a korházba, majd bementem a kórterembe.

-Apa. Szia.-álltam meg az ágya mellett.
-Szia kislányom.-mosolygott.

'Kislányom...te jó ég. Mikor mondta nekem ezt utoljára..'

-Hogy vagy?-kérdezte.
-Én..egész jól. De te? Mi történt akkor este?-
-Nem...nem tudom.-

'Látszott az arcán, hogy titkol valamit, de egyenlőre jobbnak láttam nem kérdezősködni.'

Leültem az ágya mellé és beszélgetni kezdtünk.

-Sziasztok.-lépett be Brandon.
-Fiam.-majd könnybelábadt a szeme.

Brandon közelebb lépett az ágyhoz és apa megölelte.
A bátyám értetlenül nézett, ahogy én is.

-Ez az egész ráébresztett arra, hogy nem akarom a gyerekeimet elmarni magam mellől..szeretlek titeket, mind a kettőtöket. Sajnálom az elmúlt 9 évet, csak ittam és bántottalak benneteket. Serena.-fordult felém.-Megtudsz nekem bocsájtani azért amit tettem és mondtam?-
-Én...öhm...-
-Megértem, hogy ez mind a kettőtöket váratlanul érte és én is nemet mondanék.-
-Nem Apa. Örülök, hogy újra a régi vagy.-majd megöleltem.
-Akkor újra a családtag vagyok?-mosolygott Brandon.
-Mindig is az voltál.-

'Ha ezt Anya látná, jó ég. De tudom, hogy rettentően boldog ott ahol van. Végre...legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténik.
Ohh, ne ez nem lehet igaz...'

Valami furcsát éreztem, nem tudnál leírni az érzést, majd mint mindig, rámtört a szédülés.

~Egy elhagyatott városban találtam magam, a tűz mindent felégetett. Hirtelen megjelent elöttem egy lány. Fekete haj, fehér bőr...és piros szem, már megint vele álltam szemben.~

Esetleg van valakinek valami kérdése a sztorival vagy mással kapcsolatban? 😊❤