Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Megtiltom

Mellettem termedt és megragadta a kezem.

-Kérlek ne.-mondtam.
-Inkább köszönd meg, halhatatlanná teszlek.-mosolygott, majd a szájához emelte a kezem.
-Neem.-kiabáltam, majd megint átjárt az a különös érzés.

Hatalmas erőt éreztem magamban, így lelöktem magamról Pault.
Ő csak érthetetlenül nézett rám.

-Hogy voltál erre képes?-
-Én...nem tudom.-majd a kezeimre néztem.
-Egyre jobban akarlak.-majd elmosolyodott és megindult felém.
-Hagyj békén.-áltam fel.

Tudtam, hogy Paul mostmár nem fog leállni.
Hirtelen mozdult a kilincs és nyílt az ajtó.

Megkönnyebbülésemre Shawn és Peter lépett be rajta.

-Paul.-kiabált Peter, majd azonnal leteperte az öccsét.

Shawn csak mozdulatlanul állt az ajtóban és engem nézett.

-Shawn.-nézett rá Peter.

Paul hevesen szabadulni akart a bátyja fogásából, de nem volt könnyű dolga.

-Serena...tűnj el.-mondta Shawn, majd a fal felé fordult és beleütött egy hatalmasat.-Tűnj már el.-kiabálta.

Azonnal felpattantam és otthagytam őket.

Vérző fejjel, zokogva futottam haza.

Azt reméltem, hogy Brandon és Apám nincsenek otthon.

Berontottam a házba, majd azonnal felrohantam a szobámba.

-Serena..-kopogott Apám.
-Igen?-
-Minden rendben?-
-Persze...-mondtam a földön összekuporodva.
-Elmondanád, ha nem lenne?-
-Igen.-
-Jól van. De ha beszélni akarsz velem...tudod hol vagyok.-

Nem mondtam semmit, csak átmentem a fürdőbe.

Forró vizet engedtem a kádba, majd megfürödtem.

Letöröltem a tükörről a párát és megláttam magam. Sápadt voltam, a szemem pedig karikás.

Bementem a szobámba és becsuktam az ajtót.
Mikor megfordultam Peter állt elöttem.
Hirtelen annyira megijedtem, hogy sikítottam egyet.

-Jó ég, hogy a fenébe jutottál be?-
-Az ablakon. Jól vagy?-majd oldalra fordította a fejem.
-Igen.-
-Sajnálom a történteket.-
-Nem kell. Legalább mostmár tudom az igazat.-
-Igen, nem hittem volna, hogy ennyire kitartó leszel.-
-Pánikroham...-
-Nem tudtam mást kitalálni...Paul borzalmas. Csak a baj van vele, akkor hajnalban berontott a szobátokba, kirángatta Shawnt az ágyból téged pedig leütött, mert felébredtél. Lehurcolta a nappaliba, de én is későn értem oda.-
-Addigra megharapta...-
-Pontosan.-
-Szeretem őt..-
-Tudom. De, nem lehettek együtt. Most is alig bírta megállni, hogy ne essen neked.-
-De nem tette. És tudtommal most még 3 hónapig friss vámpír. Azok pedig vérszomjasabbak, de kibírta.-
-Ebben igazad van, de mi rá a garancia, hogy legközelebb is tűrtőzteti magát?-
-Semmi.-
-Hát ezaz. Tehát bocsáss meg, de nem akarom kockára tenni az életedet. Tartsd távol magad Shawntól, az lesz a legjobb. Mind a kettőtöknek.-
-Nem, ez nem igaz.-
-Akkor mondom másképp, megtiltom, hogy az öcsém közelébe menj.-majd leugrott az erkélyről.

-Ahjj. Utálom a vámpíromat, utálom ezt az egészet.-majd bedőltem az ágyba.

Nem sokra rá elnyomott az álom.
Az éjszaka közepén a mobilomra ébredtem.

-Akárki is vagy..megöllek.-mondtam csukott szemmel.
-Serena, beszélnünk kell.-
-Shawn?-majd egyből felültem.
-Gyere át. A bátyáim nincsenek itt.-
-Most? De hát hajnali 2.-
-Vadásznak. Most kell jönnöd.-
-Rendben.-

Amint letettük a telefont öltözni kezdtem.
Elővettem a múltkor használt összecsomózott huzatomat és lemásztam az erkélyemen.
Hullot a hó...és nagyon hideg volt.

20 perc múlva Shawnék háza elött álltam, amikor kinyílt az ajtó.

-Szia.-állt elöttem Shawn.
-Szia.-majd bementem.
-Nem félsz tőlem?-
-Őszintén? Nem. Tudom, hogy képes vagy kontrollálni magad.-
-Szeretlek. Mindig is szerettelek. De féltem, hogy megtamadnálak. Azt pedig nem élném túl.-majd megfogta a kezem.
-Tudom...én is szeretlek.-

Válaszul csak megcsókolt.

-Honnan tudtad?-nézett rám kérdően.
-Green Dale, legendák könyve.-mosolyogtam.
-Ohh.-nevette el magát.

Egyszerüen megint mindent tökéletesnek éreztem. Igaz, a barátom vámpír lett...de nem érdekel. Az a legfontosabb, hogy újra együtt vagyunk és semmi és senki nem választhat el minket...legalábbis ekkor még ezt hittem.

Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és beléptek a bátyjai.