Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

3.

Egy jól irányzott döféssel átszúrhatta volna a szívem, de épp időben elkaptam a pengét.

Szabadon lévő kezével megvágta a lábam, amitől térdre rogytam.

-Elbuksz.-hallottam Elizabeth öntelt hangját.

Ő csak ott állt a bátyjaival együtt oldalt és figyelte az eseményelet.

Annak a szónak a hallatán olyan dühös lettem, mint még soha.
Már nem én irányítottam a testemet...elvesztettem a kontrollt.

Elengedtem a szörny karját, minek köszönhetően a penge belémhatolt. Szerencsére nem érte a szivemet.

A fájdom szinte tűrhető volt, láttam, hogy a kígyói azt hiszik nyertek..és meghalok.

Ekkor megfogtam a másik kezét és levágtam vele a fejét.

Ott térdeltem a holtteste mellett, kezemet pedig a sebemre tapasztottam.
Ezt nem én tettem...ez nem én vagyok.

•Serenaa.-hallottam Sofi hangját.
•Sofi..ez már nem én vagyok...az erőm felemészt..-majd elterültem a hideg földön.

Csak kiáltásokat hallottam semmi mást, és becsuktam a szemem.

•Gyerünk Serena, nem adhatod fel.-csengett a fejemben a hangja.

Ekkor kinyitottam a szemem és felálltam.
A harc még mindig gőzerővel dúlt, megláttam, hogy az egyik szörny...amelyik a botokon támaszkodott, szintén halott. A csontvázak már csak ha jól számoltam 9-en maradtak. A csapatból szerencsére még mindenki élt, majd megakadt a szemem a táskámon.

Ott volt a kerítés tövében Elijah mellett.
Tekintetünk találkozott, majd a bátyja felé fordult és megtámadta.

-Elijah.-kiabált értetlenül Elizabeth.

Odarohantam a táskához és kiszórtam belőle mindent.
Megragadtam a tőrt és Elizabeth mögé álltam.

-Jólvan Serena..-fordult meg mosolyogva.-Zárjuk le..-
-Zárjuk le..-ismételtem.

Az irányítást megint elvesztve nekirohantam Elizabethnek és a földbe döngöltem. Nem hagyta könnyen magát, megragadta a kezem és a hátam mögé csavarva felkelt.

-Ejj Serena...csak tán nem az a baj, hogy nem tudsz irányítani??-suttogta a fülembe.
-Valóban...de ez neked baj.-

Rántottam egy hatalmasat a kezén, majd szembe fordultam vele.
Gyomorszájon ütöttem, mire térdrerogyott elöttem. Megfogtam a vállát és beléakartam szúrni a kést, amikor erőt vett magán és megharapta a nyakam.
Átkarolta a derekam és erősen szorított magához, nem tudtam szabadulni. Az egész testem lángolni kezdett, éreztem, ahogy a vér távozik a testemből.

Az égre emeltem tekintetem, amikor megjelent elöttem Shepherd.

•Serena...szedd össze magad. Ne engedj a gonosznak, te jobb vagy ennél. Szerezd vissza az uralmad a tested felett és vidd véghez amit elképzeltél.-

Azt tettem amit mondott, erősen megmarkoltam a tőrt, amimég mindig a kezemben volt és megszúrtam Elizabethet.

Fogai végre eltávolodtak a nyakamtól és a sebéhez kapott.

-Ezt az eddigiekért...-löktem meg a vállát, mire elfeküdt a földön.

Arcán látszódott, hogy fél...fél attól vajon mit teszek vele.
A sebe már nem vérzett annyira, mikor újra megmarkoltam a tőrt és újból megszúrtam.

Ezt követően sikerült lassan felállnom és odavonszoltam magam a táskából kiborított dolgokhoz.

Felkaptam a fejem, mert az egyik csontváz éppen felém rohant.
Elijah elém lépett és a kezében lévő tőrt beleföfte annak koponyájába.

-Tartsátok távol tőlem...őket.-mondtam nagy nehezen.

Elijah bólintott, és éreztem, hogy most kapcsolatba lép mindenkivel, aki velünk van és elmondja az üzenetem.

•Sereena. Tarts ki.-hallottam Sofit.
•Tűnj el..-zártam ki Őt.

Megfogtam a kis tálat, belecsöpögtettem Elizabeth vérét, majd beleraktam a 3 holdkövet.
Kiszedtem a hajkeféből 1 hajszálat, és amikor beleraktam a tálba az szikrázni kezdett.
Kezembe vettem a tőrt, elvágtam a tenyerem és belecsöpögtettem a vérem. Hatalmas füstfelhő közepén találtam magam.

~Sofia Jones.
Et beatos vos, vos erant 'adhæsit inter vivos et mortuos. Nunc finem habens ad vitam et ad nos.~

|latin - magyar|

~Sofia Jones.
Téged szólítalak, ki az élők és holtak között ragadtál.
De ennek mostmár vége, kellj hát életre, s térj vissza közénk.~mondtam csukott szemmel.

Amikor kimondtam az utolsó szót és kinyitottam a szemem ugyanott voltam, azt a kis különbséget leszámítva, hogy mindenki mozdulatlan volt, mintha szoborrá változtak volna.

Többen is megsérültek már és szomorúan vettem észre, hogy Katherine a földön fekszik.

A bokrok közül éppen ugró farkas a levegőben dermedt meg, aki nem más volt mint Jake.
Igen, tényleg Jake volt az...de hogy mit keres itt, az engem is érdekelne.

Hirtelen süllyedni kezdtem, mintha futóhomokban állnék.
Kapálóztam, de semmit nem értem el vele, így inkább összeszorított szemekkel süllyedtem a mélybe.

Amikor stabil talajon álltam kinyitottam a szemem.

Egy hatalmas fekete kapu állt elöttem, aminek a tetejére ez volt hatalmas betűkkel írva:
Acheron...azaz Alvilág.

Szeretném megszavaztatni, hogy legyen-e második évad.
Nem szeretném halogatni, fontos lenne tudnom.😊🌸