Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

9.

Nem tudtam megvárni az estét😁

Lerobogtam a lépcsőn, a nappaliban pedig még ott aludtak a farkasok.
Halkan kimentem az udvarra és előkaptam a biciklim. A járdáról nagyjából mindenhol elvolt takarítva a hó, így elég gyorsan haladtam.
Sofiék háza elé érve megláttam a szülei kocsiját.

-A fenébe...erre nem gondoltam.-

Leraktam a biciklit és odasétáltam az ajtóhoz.
Mikor kopogni akartam az nyílni kezdett.

-Serena.-lepődött meg Aaron, Sofi apja.
-Jó reggelt.-
-A lányom?-
-Öhm...-
-Hogy éreztétek magatokat?-
-Tessék?-
-Milyen volt a kirándulás, amiért kikértem a lányom az iskolából?-
-Jahh...nagyon jó. Épp nálunk pihen még. Elkapott egy vírust...folyamatosan hányingere van...ezért még nálunk pihen. Csak megkért tegnap este, hogy ugorjak be pár holmijáért.-
-Gyere. Remélem azért nem olyan komoly. Nem akar orvoshoz menni? Mikor jön haza? Hisz holnap karácsony.-
-Igen..tudja. Öhm...26-án biztos jön, csak legalább egy kicsit jobban szeretne lenni.-
-Hát jó.-

Közben bementünk én pedig felmentem a szobájába.
Benyitottam, de ekkor totál meglepődtem, mert Sofi ott ült az ágyán.

-Sofi.-
•Hát te?-pattant fel egyből.
-Én...csak...te azt mondtad a szüleidnek, hogy elmegyünk kirándulni?
•Bekellett kamuznom nekik valamit...azt csak nem mondhattam, hogy farkas vagyok és dolgom van.-
-Jó, ez igaz.-
•És te mit keresel itt?-
-Csak..hiányzol és eljöttem...-
•Tudod ki hiszi ezt el..-nézett furán.
-Na jó...erre nem érek rá.-

Kizártam Sofit a fejemből és felis szívódott.

Gyorsan megkerestem a hajkeféjét, amiben szerencsére volt jó sok hajszál.
Elraktam és lerobogtam a lépcsőn.

-Szia Serena.-jelent meg Emma.
-Szia. Ne haragudj, de sietek. Sofi azt üzeni szeret titeket és nagyon jól érezte magát. 26-án jön.-
-Oké, rendben.-mondtam meglepődötten és a férjére nézett.
-Sziasztok.-

A választ meg se várva kimentem és felkaptam a biciklimet.
Mire hazaértem már mindenki fent volt és készülődtek.

-Serena, hát itt vagy.-lépett hozzám Morgana.
-Igen?-
-Fél óra múlva  indulunk.-
-Már?-
-Igen.-
-Oké..-

Elindultam a lépcsőn, amikor Shawn jött velem szembe.

-Ez minek??-kérdezte kezében a tőrrel.
-Shawn..-kaptam ki a kezéből.
-Mi a szarnak kell ez a tőr?-
-Csönd már..-toltam felfelé a lépcsőn.

Bementünk a szobámba és becsuktam az ajtót.

-Serena..-
-Nyugodj már le. Kell Elizabeth vére...-
-Nem a tiéd? Vagy nem akarsz egyéb dolgot tenni?-
-Nem nem és nem. Látod, ezért nem akartam elmondani.-
-Már megijedtem.-húzott magához.
-Na gyere...menjünk.-megpusziltam az arcát és kimentünk.

Elötte felkaptam a táskám amiben benne voltak a holdkövek és beleraktam a tőrt, a hajkefével együtt.
Mindenki indulásra készen állt.

-Akkor hát, induljunk.-mondta Morgana.
-Menjetek...még beszélnem kell a lányommal.-szólalt meg Apám.

Mind kimentek, kivéve Brandont és Shawnt.

-Uram...mivel a körülmények miatt elöbb nem tudtam, ezért most szeretném az engedélyét kérni.-fogta meg a kezem Shawn.-Szeretném ha a lánya, a feleségem lehetne.-

Apám komolyan felváltva ránk pillantott.

-Hallottam ám rólad Shawn. Azaz igazság, hogy nálad jobb embert...azaz vámpírt...vagy nem is tudom mi vagy. Nem tudok elképzelni a lányam mellé.-

Az arcomra hatalmas mosoly került és egy pici hiányzott ahhoz, hogy Apám nyakába ugorjak.

-De ha...megbántod a lányom..-
-Velem gyűlik meg a bajod.-mosolygott Brandon.
-Rendben.-nevetett Shawn.

Kezetráztak aztán Apum súgott neki és a bátyámnak valamit.
Mind a ketten kimentek, így kettesben hagyva minket.

-Serena...-
-Nagyon szeretlek.-öleltem meg szorosan.
-Én is téged kicsim, én is téged.-
-Mennem kell..-néztem az ajtó felé.
-Serena... Mikor látlak?-
-Nem tudom Apa...én...rossz előérzetem van.-
-Ne mond ezt.-fogta meg a kezem.-Tudom, hogy minden rendben lesz.-

Hangjából éreztem, hogy rettentően aggódik és próbál erős maradni.

-Szeretlek.-
-Kérlek...vigyázz magadra.-

Próbáltam bíztatóan mosolyogni, majd kimentem a többiekhez.

Úgy láttam Morgana elmondott minden fontos infót a farkasoknak és mindenkinek, így beszálltam az egyik kocsiba ahol ott volt Shawn, Adam, Nikki és Ashley.

-Mit mondott Morgana?-
-A farkasok követnek minket, Mi pedig Morganaékat.-mondta Adam.
-Oké..-
-Ne aggódj, minden oké lesz.-mosolygott Shawn.
-Dehogy lesz, mind meghalunk.-
-Ashley.-szólt rá Nikki.
-Mi van? Elizabeth úgysem hagy élve...senkit sem aki valaha is ellene fordult.-
-Ash, mi a fene ütött beléd?-kérdeztem.
-Tán rosszul gondolkozom?-fordult fellém.
-Igen, rohadtul. Mindent megfogok tenni azért, hogy győzzünk.-
-Ez az egész már rég nem rólad szól.-
-Hát mégis kiről?-kérdeztem idegesen.
-Serenaa.-szorította meg a kezem Shawn.
-Ezaz...nyugodj is le inkább.-mondta félvállról.-Hisz a te hibád lesz a halálunk.-
-Állj meg.-kiabáltam.

Adam a fékre taposott, amint megállt az autó kiszálltam és átmentem Ash oldalára.
Kirántottam az ajtót, megragadtam a kabátját és kirángattam a kocsiból.