Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Babáim

A szoba túloldalához, az üveghez sétált, én pedig követtem.

De bár ne tettem volna.

Hirtelen felgyúltak a fények és megjelent elöttem 2 szörnyeteg.

Az egyik zöldes színű volt, a nyaka előre görbült, rajta kiálló, kisebb-nagyobb csontokkal. Az arca engem leginkább egy haléra emlékeztetett, kezei hosszú ujjakban, de méghoszabb karmokban végződtek. Könyökénél mind a két oldalon egy-egy hosszú, hegyes csont állt ki. A lábai vérfarkaséhoz és emberéhez is hasonlítottak, csupán a különbséget az óriás karmok jelentették.

A másik ember testalkatú volt...vagyis a karjai és lábai helyén hosszú "tüske szerűséggel" támaszkodott amiknek a színe vörös volt, az elvileg könyökéből szintén hosszú csontok álltak ki. A lába leginkább a kecskéjére emlékeztetett, kivéve, hogy ott is azok a hosszú csontok álltak ki. A gerince vonalában csontok nőttek ki, amiknek a vége a mellkasán kukucskált ki. A fején, a szemei helyén egy kötés volt, a szája pedig egy idős néniére hasonlított, akinek  nincsen foga.

-Úristen..-mondtam lesokkolódva.
-Ők az én babáim. Tudod, az erőm segítségével idéztem meg őket. Csak szükség van pár aprócska simításra.-
-Te elmebeteg vagy..-majd hátrálni kezdtem.
-Ez nem igaz Serena...csupán nem szeretnék arra feleszmélni, hogy megölsz. Mert elvileg...te tényleg képes lennél rá, nem úgy mint Amelia.-mosolygott.
-Nem akarom ezt..legyen vége.-kaptam a halántékomhoz.
-A telepatikus kapcsolatnak legyen vége?-majd lassú lépteket tett felém.
-Annak....és a fájdalomnak.-suttogtam.
-Hadd segítsek egy kicsit, csillapítani a fájdalmad.-tette a vállamra a kezét.
-Ne érj hozzám.-löktem el magamtól.
-Tudod...hatalmas kínokat élek át, annyira csápít a véred...még így több ezer kilóméterről is.-majd mélyet szippantott a levegőbe.
-Te beteg vagy...-
-Nem...csak akarom a véred...-majd elöttem termedt.

Megijedtem és megcsúsztam a padlón, így elestem.

Elizabeth kapva kapott az alkalmon és kezeimet lefogta, majd feltűrte a pólómat.

-Elizabeth...azonnal eressz el.-kiabáltam.
-Én csak jót akarok neked...maradj nyugton.-mosolygott.
-Mit művelsz?? Eressz el.-

De nem hogy elengedett volna, száját egyre a hasamhoz közelítette.

Lassan kezdte csókokkal behinteni azt a területet, amin a vonal már végighaladt.

-Hagyd abba. Most.-kiabáltam.
-Majd késöbb még megköszönöd.-mosolygott.
-Elizabeth.-kiabáltam.

Ismét csókolgatni kezdte a hasamat, majd hirtelen égető fájdalmat éreztem.

Felemeltem a fejem, hogy lássam mit művel.

A körmei ismét 2 centisek voltak és az egyik körmét belém mélyesztette.

-Ne nézz már így.-
-Azonnal eressz el és hagyd abba.-kiabáltam.

Ajkait a nyakamra tapasztotta, majd azt kezdte puszikkal behinteni.

Közben egyre több körme hatolt a bőröm alá.

A fájdalom kezdett elviselhetővé válni, majd felém hajt és elengedte a kezeimet.

Azonnal felpattantam és a kezemet a hasamra szorítottam.
Elizabeth ott térdelt és a szájához emelte véres ujjait.

-Ez az én kis ajándékom volt számodra..-mosolygott.-De nemsokára a 2 nagy is útnak indul.-majd lassan lenyalta a vért az ujjairól.

Nagy csörömpöléssel kitört az üveg és a két szörnyeteg ott állt velem szemben.

Az egész szobát átjárta a borzalmas bűz, Elizabeth pedig lassan feállt.

A halfejű üres tekintettel felém bámult, hallottam ijesztő hörgését, amint levegőt vesz.
A másik a kezei végén lévő botokkal a padlót karistolta és a száját mozgatta.

-Babáim, mutassátok meg Serenának mire vagytok képesek.-fordult feléjük Elizabeth.

A két teremtmény felém kezdett rohanni, én pedig kissé pánikba estem.

Sikítani kezdtem, majd egy lágy kéz érintését éreztem az arcomon.

-Serena...-mondta aggódó hangon Shawn.

A szemeim kinyíltak és felkaptam a fejem.

-Jönnek.-kiabáltam.

Köszönöm, hogy segítettelek borítót választani.

Nemsokára belekezdek a 3. könyvembe és nagyon remélem, hogy az is elnyeri a tetszéseteket😊❤