Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Fék!

'-Te még megtudtad volna akadályozni. De nem tettél semmit, mostmár ő is a mi táborunkat erősíti. Ha ezek után sem hiszel abban, hogy természetfeletti lények, dolgok márpedig léteznek, akkor ezen már semmi nem tud segíteni. Sajnálom Serena, én csak az elejétől fogva segíteni szeretnék abban, hogy rájöjj mi is vagy te és, mellém kell állnod.-
-Miért kellene melléd állnom?-
-Nem ez a legfontosabb kérdés, és ezt te is tudod.-
-Nem, nem tudom, semmit nem tudok.-
-Szerinted mégis mi volt az a beszélgetés Shawn bátyjai között? Mi volt az a fájdalommal teli kiáltás? Vajon Paul miért méreget téged úgy folyton azóta, hogy elvágtad az ujjad? Ezekre mind...egyetlen egy szó a válasz.-
-Nem, biztos nem.-
-Mondd ki.-
-Vámpírok...-

Ahogy kimondtam a szót, Elizabeth egyre halkuló kuncogását hallottam.~

-Serena, Serena ébredj fel.-hallottam Brandon hangját.
-Ne kiabálj már.-majd kinyitottam a szemem.
-Hoztam vizet.-lépett be apám.
-Honnan tudtátok, hogy..-
-Elájultál?-
-Igen.-
-Hatalmasat estél, megütötted magad?-
-Mennyi ideig voltam kiütve?-
-Öhm...kb 3 perc. Miért?-
-Csak kérdeztem.-majd felültem.
-Kérsz még valamit?-
-Apa, nem köszi.-

Felültem az ágyamra, majd végigneztem az apámon és a bátyámon.

-Most mit néztek így?-
-Na szerinted?-
-Mennyit szoktál idegeskedni?-ült le apám is.
-Sokat, miert?-
-Az is közrejátszhat.-
-Jajj hagyjátok már. Nem, semmi köze ehhez az idegességnek. Ez mástól van.-
-Mégis mitől?-
-Az...nem tudom.-
-Az elöbb mondtad, hogy..-
-Tudom mit mondtam. De csak rosszul fejeztem ki magam. Most pedig kérlek menjetek ki mert, szeretnék tanulni.-
-Rendben.-

Láttam rajtuk, hogy egy hosszabb beszélgetést erről az egészről még mindig nem úsztam meg.

Leültem az asztalomhoz és csak kifelé bámultam az ablakon.

Felkaptam a kabátomat és lerobogtam a lépcsőn.

-Hova mész?-
-El.-
-Azt látom, de nem tanulnod kellene?-
-Majd igen.-
-Serena.-
-Apa, kérlek. Ez most fontosabb.-
-Mikor látlak?-adta be a derekát végül.
-Max 3 óra.-
-De nem több.-

Már kint is voltam az ajtón, ahol Brandonnal találtam szembe magam.

-Hova hova?-
-Nem minegy az neked?-
-Nem.-majd az utamba állt.
-Dolgom van, legyen ennyi elég.-
-Elvigyelek?-
-Öhm..rendben.-
-Hova is megyünk?-
-A...könyvtárba.-
-Pattanj fel.-

Kb 7 perc múlva megálltunk a könyvtár elött.

-Jövök érted.-
-Oké.-
-De mikorra?-
-Öhm...-majd megnéztem az órámat, 14:37.-5-re.-
-Rendben.-

Mikor Brandon látótávolságon kívül került Shawnék háza felé vettem az irányt.

Nem tudtam, hogy egyáltalán otthon lesz-e valaki, de remélem igen.
Folyamatosan Elizabeth és a szavai jártak a fejemben.

Mégsem őrültem meg? Vámpírok és boszorkányok?? Mi jön még? Nem lehet, minden igaz...

Megérkeztem a házhoz, összeszedtem a bátorságom és becsöngettem.

A szívem hevesen vert, vártam, hogy nyíljon az ajtó, de ez nem történt meg.

Csalódott voltam, látni akarom Shawnt, tudni akarom, hogy nincs semmi baja és, hogy nem vámpír.

Visszamentem a könyvtárhoz, mert eszembejutott, hogy mikor Peter elmesélte a legendát, említette, hogy van róla könyv is.

Bementem a könyvtárba, ahol éppen ha 300 gyerek, akkor egy sem volt. Akkora hangzavar és kiabálás volt, hogy azt hittem megsüketülök.