Befejezett
A történet a 17 éves Serena Freese-ről szól.
8 éves kora óta több mint 6 országban és 39 városban élt már. Az anyja író, az apja egy alkoholista történész, a bátyja pedig kemény motoros. Ám egy nap szülei úgy döntöttek, hogy egy kisváros...
Annyira belefeledkeztem az olvasásba, hogy közben leszállt az éjszaka. Elpakoltam a könyveket, majd az ajtóhoz mentem.
-Serena.-hallottam egy rekedt és rémisztő hangot a sötétből.
Azonnal megfordultam, de nem találtam a hang gazdáját.
-Készülj fel...- -Ki van ott??- -Készülj fel...- -De mire??-
Hiába néztem ide-oda sehol nem láttam senkit. A szőr is felállt a hátamon, így nagyon gyorsan kimentem a könyvtárból. Az egész házat sötétség borította, így hát gyorsan felmentem az emeletre. Benyitottam a szobánkba, az ágy üresen állt, Shawn pedig a földön feküdt. Csak alsónadrág volt rajta, a szobában pedig elég hűvös volt, így betakartam.
Befeküdtem az ágyba, de nem jött álom a szememre. Ő ott fekszik a hideg földön, én pedig az ágyban csak azért mert szakítottunk.
-Szakítottunk...-suttogtam, majd potyogni kezdtek a könnyeim.
Lassan mégis csak elaludtam.
December 20.
Nagy csörömpölésre ébredtem, rögtön felkaptam a fejem a puha párnáról.
-Sajnálom.-mondta Shawn.
A lábai elött egy eltört bögre volt.
-Segítek.-pattantam fel.
Miközben a darabokat szedegettük, kezünk összeért.
-Figyelj Serena. Szeretném, ha..- -Ha..?-csillant fel a szemem. -Ha mi barátok lennénk a történtek ellenére.-
Csalódottságomat nem leplezve dühösem felálltam.
-Shawn te most ugye viccelsz???- -Nem. Te vagy az aki könnyen túllépett rajtam.- -Ezt mégis honnan veszed??- -A gyűrű..- -Az...én..- -Nem kell magyarázkodnod. Szakítottunk. Csak nem szeretnék haragban lenni veled.- -Szeretlek.-majd hirtelen gyorsasággal karjaimat nyaka köré fontam, majd megcsókoltam.
Egy pillanatra úgy tűnt viszonzi a csókot, de hirtelen eltolt magától.
-Nem Serena..- -Shawn.-néztem a szemeibe. -A barátok nem csókolgatják egymást.- -De én nem akarok a barátod lenni. A jegyesed vagyok.- -Voltál. Már csak a barátom vagy.- -Tényleg ezt akarod?-hátráltam. -Igen.-
Olyan magabiztossággal mondta, hogy az már fájt.
-Rendben.- -Gyere le, reggelizni.-mondta. -Ahan..-
Shawn kinyitotta az ajtót, majd elment.
Nemsokkal utána, miután sikerült kissé összeszednem magam lementem a konyhába. Bárcsak késöbb mentem volna, Morgana éppen akkor vette ki a hűtőből a vért és osztotta szét a vámpírok között.
-Serena, jól vagy?-lépett mellém Klaus. -Persze. De én azt hiszem, kimegyek a nappaliba.- -Ahogy elnézlek, jobb lesz.-mosolygott Ash.
Ahogy átléptem a küszöbön hatalmas fájdalmat éreztem az egész testemben, majd összeestem.
• Megjelent elöttem a híd, amin átkeltünk. A hideg átjárta minden porcikámat, a hó csak esett és esett...
Az erőtér túloldalán megjelent James, Alec, Cora és Felix. De nem voltak egyedül, velük volt a halfejű és egy másik szörnyeteg. Annak a teste fehér volt, szinte beleolvadt a környezetébe. 4 keze volt, izmos teste és a fején nem volt se szem, se orr, se száj. A nyakán viszont egy hatalmas fekete lyuk éktelenkedett.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Serena, bemutatom neked az új babámat.-jelent meg a híd közepén Elizabeth. -Ez meg mi?? A bolondját járatod velem?- -Nem Drágám, dehogy.-mosolygott. -Akkor hát??- -Ez a valóság...-
Hatalmas dörgésre lettem figyelmes, majd megremegett a lábam alatt a talaj.
-Ohh...hát nem tétlenkednek.-kuncogott. -Ez meg mi???-kérdeztem idegesen. -Felpörgetjük az eseményeket.-mosolygott, majd mellettem termedt.
A fehér és a halfejű ütötték az erőteret ahogy csak tudták.
-Hiába mindez. Nem tudják áttörni.-mondtam magabiztosan. -Csak azt hiszed.-csapta össze tenyerét.
A fehér szörnyeteg végigkaristolta körmét az erőtéren, mintha csak üveg lenne, majd kezeit az erőtér és a föld találkozásához vezette.
-Nem. Nem lehet benne annyi erő.-suttogtam. -De bizony van.. Nekem köszönhetően.- -Megfogsz halni, Elizabeth. Esküszöm megöllek.-fordultam felé dühösen. -Uhhh, már alig várom.-
Megragadtam a torkát, majd a levegőbe emeltem. Megfogta a kezemet, majd elmosolyodott.
-Ezaz Serena...vajon milyen képességed van még?- -Olyanok, amikkel a halálba küldelek.-majd elengedtem és összerogyott.
A halfejű még mindig dörömbölt, a másik pedig igyekezett felemelni az erőteret.
