Befejezett
A történet a 17 éves Serena Freese-ről szól.
8 éves kora óta több mint 6 országban és 39 városban élt már. Az anyja író, az apja egy alkoholista történész, a bátyja pedig kemény motoros. Ám egy nap szülei úgy döntöttek, hogy egy kisváros...
Ezúton is szeretném megköszönni az új borítót kb7326 - nak, és egyben ajánlom Őt azoknak, akiknek szintén ilyen igényük van♡
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/
-Sofi ébredj.-csengett a fülemben Serena hangja.
Szemeim egyből kinyíltak és megpillantottam a barátnőm arcát.
-Baj van?-kérdeztem hatalmas ásítás közepette. -Nem, de nincs valami jó előérzetem. A lényeg, hogy ideje felkelned. Seth eléggé megerősödött ahhoz, hogy hazavigyük.- -Az éjszaka közepén?-tekintettem az ablakra. -Reggel 10 óra van.- -Tessék? De hát..- -A hold elhagyta helyét, a nap felkelt, de a felhők sötétek. Azt hiszem ez jelent valamit.-
Lassan odasétáltam az ablakhoz és jobban szemügyre vettem az időt. Az ég borús volt, a napnak pedig csak pár sugara tudott áttörni a sűrű, sötét felhők között.
-Olyan érzésem van, mintha éjfél lenne.-szólalt meg Serena. -Tudod, igazad van. Ez tényleg jelent valamit.- -Tudsz valamit amit én nem?-lépett mellém.
Sóhajtottam egyet, majd elmondtam neki azt, amit megtudtam Ameliatól.
-Ez igazán érdekes.- -Nem is borulsz ki? Egy kicsit sem?-vontam fel a szemöldököm. -Tudnád belül mekkora tornádó tombol bennem. De ezt most muszáj hideg fejjel végiggondolnom.- -Ne aggódj apukád miatt. Kiszabadítjuk.- -Nem csak miatta aggódom.-nézett a pocakomra. -Serena, nem lesz semmi baj.-fogtam meg a kezét.-Együtt erősebbek vagyunk mint Elizabeth. Lehet akárhány szörnye, valaminek az erejét sohasem tapasztalhatja meg.- -Mire gondolsz?-húzta fel a szemöldökét. -A szeretetre.-
Szemében láttam, hogy egy pillanatra elérzékenyült, majd megölelt.
-Készen álltok?-jelent meg Theo. -Igen, indulhatunk.-fordultunk felé egyszerre.
Serena (sz):
-Készen álltok?-jelent meg Theo. -Igen, indulhatunk.-fordultunk felé egyszerre.
Azt hiszem jobb, hogy ezt az egészet csak most tudtam meg és nem előbb, így képes vagyok hideg fejjel végiggondolni mindent.
Amint kiléptem az ajtón, megcsapott a hideg szél. A felhők csak egyre gyűltek, a napot elnyomva.
-Vajon mi lesz ebből?-kérdezte Seth.
A hangjában egy kis aggodalmat véltem felfedezni, így apró mosollyal felé fordultam.
-Fogalmam sincs, de nem lesz jó vége. Hamarosan indulnunk kell.-
20 perc múlva visszaértünk a házhoz, a szél pedig még jobban felerősödött.
