Vér, Szerelem & Halál (S.M.)

Aconitum Anthora

-Serena. Serena.-keltegetett egy túlságosan ismerős hang.
-Az nem lehet.-nyitottam ki a szemem.
-Manó. Minden rendben?-

-Shawn...Shawn.-majd a srác nyakába ugrottam.
-Mi lelt téged?-nevetett.

Lefagyott arcomról a mosoly, és a szemébe néztem.

-Te meghaltál...-
-Miről beszélsz?-

Felültem az ágyon és Shawn arcát kémleltem.

-Ez nem valóság.. Lezuhantál.-
-Serena..lázas vagy?-tette kezét a homlokomra.
-Nem. Felakarok ébredni. Ez nem a valóság.-emeltem fel a hangom.

Hirtelen felültem az ágyon és megláttam Brandont.

-Rossz álom...igaz?-
-Igen..-
-Készülj. 10 perc múlva indulunk.-
-Brandon, Sofi nagyon szeret téged. Ugye tudod?-
-Persze, hogy tudom.-ült le mellém.-Nem volt igazam Shawnnal kapcsolatban... Tudom, hogy már késő, de sajnálom.-
-Köszönöm.-

Szorosan megöleltem, aztán öltözni kezdtem.
Kilépve a szobából szemben találtam magam Jakkel.

-Hát persze..-forgattam a szemeimet, és elindultam.
-Tegnap kissé bunkó voltam...tudom.-lépett mellém.
-Kicsit???-
-Jó..akkor nagyon.-
-Na látod Jake..többek között ez a baj veled.-
-Felvilágosítanál?-
-Nem Jake. Hagyj békén.-
-Serena.-ragadta meg a kezem.
-Eressz el.-
-Szeretlek.-mondta lágy hangon.

Teljesen ledöbbentem...ezt azért nem gondoltam volna.

-Szerinted beveszem?? Tudod milyen szánalmas vagy?? Shawn és Sofi is halott. Te pedig csak azzal vagy elfoglalva, hogy meghódítsd a szívem?-
-Miért ekkora baj ez? Shawn halott...végre szabad az út a szívedhez.-
-Te szemét állat.-kirantottam a kezemet a szorításából és behúztam neki egyet.
-Tudod milyen szexi vagy ilyenkor?-kapott az arcához.
-Undorodom tőled, de leginkább magamtól. Én idióta bedőltem neked...-
-És milyen jól tetted.-mosolygott.
-Szállj le rólam Jake. Ezt most mondtam el utoljára.-

Otthagytam és kimentem a kocsihoz.
Morgana, Katherine, Klaus és Ash velem utazott, Peter, Derek, Adam, Nikki és Paul pedig a másikban.

Nem tudom mennyit aludhattam, de nyílván jó sokat, mert már besötétedett.
Mindenki némán ült és bámult kifelé az ablakon.

▪Serena.-hallottam Sofi hangját a fejemben.

Kissé meglepődtem, majd egy kis mosolyt húztam a számra.

▪Mikor érünk már oda?-

-Klaus, mennyi az út?-
-Még kb 20 óra.-

▪Az még sok. Na mind1. Mikor beszélhetek Brandonnal? Mond meg neki, hogy szeretem, rendben?-
▪Anélkül is tudja, hogy elmondanám neki, de persze.-
▪Köszönöm.-

Innentől kezdve csak én és a gondolataim voltunk megint.
Szemügyre vettem az ujjamon lévő gyűrűt, minek köszönhetően könnybe lábadt a szemem.

-A legközelebbi benzinkútnál megkell állnunk.-törte meg a csendet Klaus.
-Fogy az üzemanyag?-kérdezte Katherine.
-Igen.-
-A legközepebbi hely...-vette a kezébe a térképet.-30 km-re van.-
-Rendben.-

Morgana ült középen, bal oldalán Ash a jobbon pedig én.
Észrevettem, hogy verejtékezik és a szokásosabbnál is sápadtabb.

-Morgana...-fordultam felé.
-Jól vagyok.-nyögte ki nagy nehezen.

Azt a kezét ami megsérült Moon Dale-ben mellkasához szorította.

-A kezed..-suttogtam.
-Serena...én..-rám emelte tekintetét.
-Klaus azonnal állj meg.-kiabáltam.

Klaus ijedten a fékre taposott, én pedig bevertem a fejem.

-Mi a baj?-kérdezte Kath.
-A szörny...Gyerünk, hívjátok ide Adamet.-utasítottam őket.

Klaus már rohant is a hátunk mögött lévő autóhoz, Ashhel lefektettük Morganat a hátsó ülésre.

-Serena.-termedt mellettem Adam.
-A szörny...a méreg.-
-Morgana...hallassz engem?-

Alig észrevehetően bólintott, Adam pedig megnézte a karját.
A szúrásnyom nem gyógyult meg...de nagyon csúnya volt.

-Kell gyógyfű.-
-Milyen?-kérdezte Paul.
-Aconitum Anthora.-suttogta Morgana.
-Vagyis??-nézett értetlenül Derek.
-Méregölő Sisakvirág.-mondtam.
-Igen, az.-helyeselt Adam.-Erősen mérgező növény, de azzal úgymond hatástalaníthatjuk a szörny mérgét. Szerencsénkre az erdőben sok terem. Bekell mennetek és megkell találnotok, gyorsan.-
-Hogy néz ki?-kérdezte Kath.
-Hosszú szára van, azt pedig körbe öleli a rengetek hosszúkás sárga virág.-
-Rendben, gyerünk.-mondtam.

Klaus, Katherine, Derek, Paul és Én azonnal bementünk az erdőbe.

-Rendben, aki megtalálja a virágot legyen óvatos.-
-Hogyan jelezzük, ha megvan?-
-Kiabálj.-mondta Paul.
-Oké. Gyerünk.-

Mind más felé mentünk.

Hiába kutattam, sehol sem tudtam ráakadni arra a virágra. Nem hagyhatom meghalni Morganat...megkell mentenem. Épp elég ember halt már meg miattam.

Mérgesen beleütöttem az egyik fa törzsébe és a földre rogytam. Valami sárga dolgot vettem észre a szemem sarkában.

-Ezt nem hiszem el.-fordultam arra.

Egyetlen egy olyan szár volt elöttem, amit óvatosan letéptem.
Kiabálni akartam, amikor hatalmas erővel ellökött valami.
A hó átáztatta a nadrágomat, és idegesen megfordultam.

Egy farkassal találtam szembe magam.
A bundája szürke volt, a szemében pedig felfedeztem azt...amit csak egy embernek a szemében láttam eddig.

-Jake, mi a fene ütött beléd?-
•Sajnálom, nagy volt a lendület.-
-Persze.-majd elakartam indulni de elém lépett.
•Mit keresel egyedül az erdőben?-
-Hol a falka?-vágtam vissza.
•Gyorsabb vagyok.-
-Engedj el kérlek. Sietnem kell.-
•Nem.-
-Jake ez nem játék. Morgana haldoklit. Nem hagyhatom meghalni. Kérlek.-
•Na jól van. 1 feltétellel.-
-Mégpedig?-
•Lefekszel velem.-

Köpni nyelni nem tudtam. Legszívesebben elbántam volna vele, de egy baj van. Igaz, hogy parafenomén vagyok...de Jake-nél ember formájában is alig voltam erősebb.

•Na mi a válaszod?-morgott.
-Jake nem teheted ezt.-
•Ohh dehogyisnem. Most azon gondolkozol, hogy de jó lenne ha nálam is erősebb lennél, igaz? Kár, hogy nem vagy.-

Hallottam a hangjából, hogy mennyire élvezi az egészet. Hisz, végre fogást talált rajtam.

•Mi lesz Serena? Nem gondolkodhatsz örökké. Morgana pedig már nem sokáig húzhatja..-
-Legyen.-suttogtam.
•Hogy?? Bocsánat, tudod nem jó a fülem.-
-Lefekszem veled, te utolsó szemét.-mondtam idegesen, kezem pedig ökölbe szorult.
•Milyen rég várok már erre..-
-Engedj el Jake. Megkaptad amit akartál, hadd menjek.-
•Behajtom, amit ígértél.-mondta, majd elment az útból.